Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
IX. Az újjűépítés kezdete (Berkes András és az Althannok kora, 1686 - 1756)
74 VÁC MÚLTJA ÉS JELENE szabadult II, Rákóczi Ferencet hazahívta Lengyelországból, hogy fölszabadítsa az országot a német járom alól. 1703 tavaszán már harsogtak a tárogatók és lobogtak a kuruc zászlók, melyeknek felirata : Cum Deo pro Patria et Libertate (Istennel a hazáért és szabadságért) jelszavával hívták fegyverbe a nemzetet. A katolikus papság örök dicsősége, hogy nem hagyta el híveit, hanem velük együtt csatlakozott II. Rákóczi Ferenc fölkeléséhez. Berkes András váci nagyprépost és Telekessy István egri püspök az elsők között voltak, akik részt vettek a mozgalomban, később pedig beléptek a szövetkezett rendek közé. Szeptember végén már ellepik a kurucok a Vác—Esztergom Dunavonalat: Itt az darab föld majd mind fölfordult és sírás-rívás, hordozkodás elég vagyon — írja Bottyán János akkor még császári ezredes Esztergomból Koháry István tábornoknak. Szeptember 29-én későn este kapta Bottyán a hírt, hogy két zászlóalj kuruc érkezett Gyöngyösről Vácra, itt megtelepedett és elfogott két hajót a Dunán. A hajók visszaszerzése miatt 42 válogatott hajdút és néhány jó katonát küldött Tótfalura, hogy onnét: menjenek rajtok. Visegrád előtt és Maros táján is sok a kuruc, akik elé ő: személye szerint több lovassal és gyalogsággal fog ezennel kimenni, hogy által ne jöhessenek az Dunán. Még az nap újabb levélben sürgeti a segítséget (hat-hét sajkát és száz-száz puskát), mert: ezen órában jött híre kurucoknak, az kik Vácra ütöttek tegnap, hogy ma Pest alá mentek és hogy volnának hét- vagy nyolcszázan. Vácon hat németet lődöztek meg és sok lovat, fegyvert zsákmányoltak. Elfogtak két kanonokot is, megitták néhány akó borát, aztán szabadon bocsátották. Tőlük hallotta a hihetetlenül hangzó hírt, hogy százötvenezer kuruc fogott fegyvert.* *) Füleki Szűcs János, a váci mezőben táborozó kurucok ezredes-kapitánya október 2-án *) Vácon valamely böcsületes kanonokot vicariussal (Berkes) együtt . . fogtak volt: avval beszíllettem magam, mely böcsületes papi ember referálta, hogy bizonyos tiszt kurucok kezöl régi jóakarója lévén, mondotta in confidentia és hitivel pecsítlette, hogy Rákóczi számára való volna már hada másfélszázezren, — kit én el nem hihetem, de ha fele volna is, sok volna, — és hogy maga Ónodnál volna. Ezen böcsületes papi embert békivel vicariussal együtt hadták, úgy. hogy enynyihány akó borát megitták. keményen szólítja föl: a nem igaz magyari, hanem némettel bagzott vérrel biró esztergomi vitézeket, hogy bocsássák vissza békével az elvitt rabokat és hitre gyüjjönek hozzá. A vitézlő Botiyán János tábornok, Vác várparancsnokának, aláírása. esztergomi őrség: a goromba orrú pennával írt levélre azt válaszolja, hogy : besta lélek kurvafiájul hazudott, valaki azt mondotta, hogy ők török módon bánnak a rabokkal és nem bolondultak meg, hogy hitüket megszegjék a pünkösdi királyságért, ők intik a váciakat: kérjenek gráciát О Felségétől, akihez hit szerint tartoznak. Néhány napra e levélváltás után az esztergomi labancok is összemérték fegyvereiket a Váctól délfelé húzódó kurucokkal a két óráig vívott ócsai kemény harcban, melyből Bottyán 150 lóval és néhány fogollyal tért vissza. Bottyán ezredes október 9-én ezt jelenti Koháry tábornoknak Esztergomból: itt rosszul van az dolog ! és ha ő nem lőtt volna e tájon, a kurucság már által jött volna a Dunán, melyet Vácig és Komáromig őriz, csak pénzt küldjön mönnelhamarabb, mert a magáét elköltötte már. Jelenti végül, hogy: Az Dunán általjött Vácnál levő kurucság után három zászlóalja katonát küldött. Ocsánál ütköztek meg. Veresegyházánál is fölverte a kurucokat, akik nagy számmal vonultak föl Esztergom, Bén, Csata, Tölgyes és Szob előtt. Két hónappal később december 7-én — Zólyom vára bevétele után Bottyán is elpártolt a császáriaktól, december 20 óta már Rákóczi dunántúli gyalog és lovas hadainak tábornoka. A diadalmasan előnyomuló Rákóczinak Vác város tanácsa is bejelentette hódolatát, de körültekintő óvatossággal az iránt esedezett, hogy a fejedelem mentse fel őket a Szabó Mattkó (Máté) hatvani kapitány által sürgetett insurrekció alól, mert: mivel, ha vért (fegyvert) kötnek, közel esvén Buda várához, méltán tarthatnak attól, hogy a német bosszúból feldúlja a várost.
