Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)

VIII. A török uralom és végső évei

VIII. A TÖRÖK URALOM ÉS VÉGSŐ ÉVEI

67

egyenesen támad, a bal a tüzérség által támogatva csatárláncokban fejlődik. Déli 12 órakor dördült el az első lövés. A törökök nagy dühvei rontottak a keresztény sereg balszárnyának, mely vitézül visszaverte a rohamot és két lovasszázaddal kiszorította állásából a török tüzérséget,

mire a janicsárok megfutamodtak. Ezzel az ütközet sorsa eldőlt. Jóllehet lovasságuk két pasa vezérlete alatt nyomban segítségükre sietett, a futamodókat fel nem tartóztathatta. A két pasa és száznál több török harcos halála bizonyítéka a küzdelem hevességének. Közben Károly lotha-Milcsa Manó bajor választófejedelem.

(Egykorú bronz-szobor.)

ringiai herceg is előtört pihent hadával. Személyes bátorságának a jele, hogy lovát kilőtték alóla. Ádáz harc után hanyatthomlok futásnak indult a török. A tatárok és spahik Pest felé menekültek, üldözésükre dragonyosokat és horvát karabélyosokat küldtek. A gyalogság a közelébb érhető Vácba helyezte bizalmát, de az üldözők mintegy 200 menekülőnek elvágták az útját és foglyul ejtették. Erre Károly lotharingiai herceg azt határozta, hogy elfoglalja Vác

bároská-1. Hat zászlóalj nyomban hozzá is fogott az ostromhoz és a tüzérség különböző pontokról egyszerre kezdte ágyúzni a várost. A várbeliek vitézül ellentálltak, de mikor az ostromlók minden vonalon fölénybe jutottak és az Aspremont-ezred kivetette a kapukat sarkaiból, kénytelenek voltak nagy gyorsasággal a várba viszszavonulni. Az ostromlók erre két pontból kezdték lövetni a várat; a gránátok és golyók özönét szórták a kilenc órán át tartott harcban kifáradt