Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
VIII. A török uralom és végső évei
64 VÁC MÚLTJA ÉS JELENE nek, sőt magának a királynak is. 1583 július 7-én ezt Írja Rudolphus királynak: Immáron az igaz kereskedő jámboroknak útjok megfogyatkozik. Oda fel való urak fosztogatják őket. Ha fölséged eleit ennek nem veszi és attól meg nem tiltja fölséged őket, bizony fölséged tárházának is nagy kárára és fogyatkozására leszen A kereskedőknek csak az elmúlt esztendőben is 100,000 forint káruk volt afféle méltatlanul való tartás és patvarkodás miatt. Nemcsak maguk a kereskedők, hanem egész városok kértek engedelmet a pasáktól, hogy az ország vámján és harmincadján igaz szívvel és lélekkel járhassanak. Ilyen hitlevelet kapott Vác városa 1576-ban a budai pasától és annak alapján állította ki ezt a pecsétes levelét ez évi október 22-én: My Wachy Birak és polgárok kezenetonket es tellyes Ziwonk zerynt walo io akarathonknak es zandekonknak ajánlását Iryok minden Rendbely Igaz kereskedő Zemelyeknek... giakorta Lattiok, hogy Az kereskedő Rend haborog... es syrwa kesereg... az dolognak nag’ woltha kezeritette ... az N. kegielmes BUDAI Feiedelmet hog’ kedielmes hyt lewelet Adna, Egez Erdély Országba és Ennek kiuole Birodalma alat való kereskedő Rendnek zabad, es Zokot kereskedőknek igaz Járasara, Mellyet meg Iratot lewelewel meg is Bizonitot. Mi es Azer mind feienkent, Ez kegielmes N. Buday Fejedelemnek fogadását latuan. Igeryok magonkat Tehetsegünk és Erőink zerynt Emberségünkre Tiztsegonkre zolwan, oltalommal es segitsegge lenny ha valamikor, valaha es valahol más idegen es gondolt adossag miatt, Valamely jámbor utón iaro, kereskedőnek Bolgatasa lenne, bírónkét lewen igiekezönk Mindenkor Zabado}asara lenny: Melly dolognak erosb voltba ezt, hogy minden rendbeliek, Jarianak Jöyenek Orzagunk es Varasonk igaz harmincadian es Vamian iarwan. Tulajdon Varasonknak pechetit es Lewelonketh Attok. Isten tarchon meg Mynden Rendbely igaz kereskedő Atiankfiait, Barátinkat. Míg a törökök mindent elkövettek vásáraik biztosítására és a magyar kereskedőket szívesen látták és védelmezték, a miéink állandóan tiltották a törökkel való kereskedést, kereskedőiket bántalmazták és vásáraikon rajt ütöttek. 1584 őszén Balassa Bálint az egriekkel és tokajiakkal a Budához közelfekvő Dömsödre ment és az sokadalmat megütötte, (a vásárosokat kifosztotta.) Nemsokára Vác tartományában egy sokadalmat akart megütni, de a török jelentés szerint: Isten nem engedte. Mikor a város rövid ideig (1603—1619) a császáriak kezére került, a váci vásárok erősen veszítettek jelentőségükből. 1614 október 22-én Czétényi János harmincados ezt a panaszos levelet írja a kamarának: Sok ideje, hogy az áros törökök a váci vásárra feljönni nem mernek, minthogy egynéhány ízben sokakkal megitattanak a Duna víziben s marhájokat elvették ... Itt fent való kereskedő emberek igen megszűntének a kereskedéstől. így állván a dolog, a török árúsemberek a közvetítést a hódoltságiakra bízták. Azaz, hogy árúikat ezekkel küldték a királyi városokba. De még így is gyakran lefoglalták. A váci harmincados írja például 1612-ben, hogy egy bécsi árúsember: Bornemissza György török portékát szállított Budáról. A mieink felsőbb rendeletre minden árúját lefoglalták. Az 1611 évi váci vásárról is maradt fenn egy érdekes följegyzésünk. A kereskedők már akkor is bizonyos testületi szellemben éltek és sajátos szokásokat követtek. Ilyen volt pl. az ú. n. tözsérkeresztelés. Ha valaki tözsérmester akart lenni, azt három-négy forintra megkeresztelték. A vén tözsérek 1611 évben a váci sokadalmon ifjú Mészáros Ambrust meg akarták keresztelni, mert — mint mondták —: az új császár üdéjében minden embert meg kell keresztelni. Mészáros Ambrus erre azt felelte, hogy ő már Győrött megváltozott s újra nem fizeti a körösztölőpénzt. Erre társai felkötötték őt, hogy kényszerítsék a körösztölőpénz megfizetésére. A megkinzott ember erre fizetett ugyan, de a felkötés tönkretette a torkát és néhány nap múlva meghalt. E kor hadviselése nem ismert kíméletet, személy- és vagyonbiztonságot. A hadi jog a rablás volt, mely harcmódot jelentett. Egy vidéket kifosztani török vagy magyar részről egyaránt vitézi cselekedetnek és dicsőségnek tartották. Az idegenből idevetődött császári zsoldosok Magyarországot ellenséges földnek tekintették és mivel az Ígért zsoldot nem kapták, raboltak és fosztogattak. Még ha szünetelt is a háború és hivatalosan béke állapotában voltak,
