Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
VII. Vác története 1526-tól 1684-ig
VII. VÁC TÖRTÉNETE 1526-TÓL 1684-1G 59 foglalása 1603-ban történt, tehát 3 évvel a zsitvatoroki béke és 16 évvel Vác elvétele előtt. De a törökök nem engedtek és elhatározták, hogy fölbontják az alkut, ha a keresztények ragaszkodnak Vác visszaadásához. E miatt függőben is kellett hagyni Vác ügyét, melynek elintézését a rendes követségek tárgyalásaira bízták. Keresztény és török katonák tyarca Vác előtt. (Thelot de Wolfgang rajza.) Míg az alkudozások folytak (1625), Wallenstein Albert friedlandi herceg heves ostrommal megszerezte Vácot, de Murtéza budai pasa még abban az évben megjelent Vác falai előtt, töretni kezdte és hamarosan birtokába is vette. A következő évben, 1626-ban, erős védelmi állapotba helyezte. A székesegyházat földig lerontatta és köveivel részint a várfalakat javította ki, részint új erősségeket készíttetett. Két évvel később, 1627-ben, a szőnyi békealkudozások során Esterházy Miklós nádor, ki a tárgyalásokat vezette, követelte Vác visszaadását, amit azonban Murtéza pasa vonakodott teljesíteni. Esterházy, hogy a törököt engedékenységre bírja, közfelkelést hirdetett és Füleknél négyezer fölkelőt vont össze. Ez a föllépés hatott. Murtéza engedett és szeptember 13-án megkötötték a békét, de Vác visszaadásának az ügyét későbbre halasztották. Ma egyéni akciónak neveznők az olyan kísérletet, minő gróf Forgách, Érsekújvár parancsnokáé volt, aki 1661 szeptember végén rajtaütéssel foglalta el a várost és kifosztotta, de a várat nem bírta bevenni. A magyar vitézek többször elfoglalták Vác külső városrészeit, de a belvárost, vagy várat csak ritkán és akkor is csak rövid időre sikerült hatalmukba keríteni. Végre ez is bekövetkezett a nagy tizenhatéves felszabadító hadjárat alkalmából, amikor elhomályosult már a fogyó hold fénye.
