Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
VI. Báthori Miklóstól a mohácsi vészig
VI. BÄTHORI MIKLÓSTÓL A MOHÄCSI VÉSZIG 43 mondani. A pápai követek többször figyelmeztették Szálkáit a közeledő veszély elhárítására, de eredménytelenül. Szóval mindent megígért, de másként cselekedett. Csak olyan rendszabályokat hozott, melyekből neki is haszna volt. így leszállíttatta a királyi háztartás költségeit, de a megtakarított pénzt nem az ország szükségleteinek fedezésére, hanem a maga jövedelmének szaporítására fordította. A veszély tudata még csak jobban fokozza Szálkái kapzsiságát, — írja Burgio — csak egy gondolata van: minél több pénzt felhalmozni, hogy az ország elvesztésével bárhol is gazdagon megélhessen. Ez az önző és pénzsóvár ember indulatos és erőszakos is volt. Ellentmondást nem tűrt és gyakran bemocskolta főpapi méltóságát. így a hatvani országgyűlés alkalmával összeverekedett Frangepán Kristóffal, akit horvát bánnak akartak megválasztani az általa pártolt Tahi János bán helyett, mert ez visszaéléseivel gyűlöletessé tette Horvátországban a magyar uralmat. A hatvani országgyűlésen véghezvitt nagy átalakulás után sem állott be javulás az ország ügyeiben. Szálkái továbbra is hatalmon maradt és megtartotta kancellári hivatalát, noha arról a rákosi országgyűlésen lemondott. Burgio pápai nuncius erre a fontos állásra Brodarics Istvánt ajánlotta. Brodarics prépost, a későbbi váci püspök, távol állt a pártok mozgalmaitól és diplomáciái küldetésekben kiváló műveltségével, szilárd jellemével köztiszteletet vívott ki. De ép ezért nem kellett, noha a pápa meleg hangú levelekben ajánlotta a királynénak. A nuncius Szálkáit e miatt éles szemrehányásokkal illette és nyíltan szemére vetette, hogy ő az országban uralkodó rendetlenségek oka. Szálkái lemondása jutalmául bíbornokságot kért. A király meg is bízta a nunciust, hogy bibornokká való kinevezése érdekében írjon ajánlólevelet a pápának. Burgio november 30-án átadott a királynak egy, a pápának szóló ajánlást, de már másnap, december 1-én titokban visszavonta ezt az ajánlását és azt írta Rómába, hogy Szálkái felmagasztaltatása általános elégületlenséget szülne, mert az egész ország gyűlöli őt. Ezek után a pápa nem küldhetett neki bíbornoki kalapot, sőt szemrehányásokkal illette: Sohasem hittük el, — írja neki 1526 január 21-én, — hogy Te, tudós férfiú, kit Isten kiváló tehetségekkel ruházott fel és magas papi méltóságra emelt, magánérdekeidet a közjó fölé helyezed; de mivel naponkint érkeznek hozzánk tudósítások, hogy majd egy vár, majd egy város az ellenség kezébe esik, majd másféle csapás éri az országot azért, mivel a csapások elhárítására kevés gond fordíttatik, ami a Te bölcseséged és tekintélyed feladata volna : ne csodálkozzál, hogy mindezt rossz néven vesszük, annál is inkább, mert tudjuk, hogy sok bajon segíthetnél, ha törekvésedet erre irányítanád. iSzalkai ekkor azzal az igénnyel lépett föl, hogy' lemondása előtt adjon neki a király nyilvános elégtételt. A király erre január 28-án a fővárosban tartózkodó urak előtt megköszönte Szálkái szolgálatait és kérte, hogy vállalja el újból a kancellári tisztet Szálkái szabadkozott, a király megismételte kérését, mire Szálkái kijelentette, hogy enged a király parancsának. Noha Szálkáinak ezek után az előzetes megállapodás szerint csak néhány napig lett volna szabad megtartani a kancellári hivatalt, Ígéretét nem tartotta meg, végre a nuncius hosszas sürgetésére március 4-én letette hivatalát és Brodarics lett az utóda. Szálkái ingatag jellemét a követi jelentések folyton kidomborítják: Nincs semmi meggyőződése. Az imént Werbőczyvel szövetkezett Báthori és társai ellen, most meg a Báthori által vezetett kalandosokkal egyesül Werbőczy vesztére. Werbőczy idejében megmenekült és megint minden a régiben maradt. A veszedelem nőttön nőtt, a király pedig mivel sem törődve szorgalmasan vett részt a Szálkái által Visegrádon rendezett vadászatokon. Mindezekből nyilvánvaló, hogy Szálkái tevőleges és semleges cselekményei nagyban hozzájárultak és siettették az összeomlást, mely a mohácsi csatamezőn zúdult az országra. Szálkái bűncselekményei még súlyosabb beszámítás alá esnek és fokozzák hitványságát, mert kiváló képzettségű és nagyon eszes ember volt. A cseh történetírók nem győzik dicsérni azt az ügyességét, tapintatát és bölcseségét, mellyel a csehországi zavargások ügyében békét és rendet tudott teremteni. Palacky azt mondja, hogy mindvégig nagy befolyása volt a cseh ügyekre, még 1526-ban is el kellett volna utaznia Csehországba.
