Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
V. Vác története a vegyesházi királyok alatt
Vác története a vegyesházi királyok alatt. ÖTÖDIK FEJEZET. III. Endre halála után egyszerre három trónkövetelő lépett fel: Vencel, Ottó és Károly Róbert. Aba (Háb) Lukács váci püspök, aki az elhunyt királynak hű embere volt, Vencel pártjára állott. Jelen volt három évvel előbb III. Endre leányával, Erzsébettel Bécsben 1298 február 12-én tartott eljegyzésén és részt vett később a koronázásán. Csak amikor Vencel visszavonult és Ottót kiűzték, hódolt meg a pápától pártfogolt Károly Róbertnek és részt vett az 1310 augusztus 20-án tartott negyedszeri koronázásán. Siralmas állapotban volt ekkor az ország: a belső háborúságok elpusztították a városokat és falvakat, a gazdagok elszegényedtek, a nemesek elparasztosodtak nyomorúságukban ; a folytonos fosztogatások miatt az igavonó állatok megfogyatkozván, az emberek húzták a szekereket. A királyi javakat az oligarchák elfoglalták és a nemességet arra kényszerítették, hogy nekik szolgáljon. Az új király első dolga volt rendet teremteni a hatalmaskodók között. Trencsényi Csák Mátyust (Mátét) kitette tárnokmesteri hivatalából, amin ez annyira felbőszült, hogy a Vác és Tisza közt elterülő térséget minden vadságot meghaladó kegyetlenséggel elpusztította. A váci egyházmegyében sok templomot elfoglalt és rágyújtotta az odamenekültekre, tekintet nélkül korukra és nemükre. Minthogy forrásunk (Gentilis) kifejezetten a Vác és Tisza közt elterülő területet említi, azt kell hinnünk, hogy a város maga nem lett a pusztítás dühének áldozata. Károly Róbert Visegrádon telepedett le és ott építtetett díszes királyi palotát, Nagymarost pedig szabadságlevéllel ajándékozta meg. Szerette a városokat, soknak nyújtotta királyi védelmét, többet ruházott föl önkormányzati joggal és így lehetővé tette felvirágzásukat. A városok eme virágzásának korában az okiratok és följegyzések tanúsága szerint Vác is jelentékenyen föllendült, lakossága pedig a polgári jólét zavartalan napjait élte. A város kereskedelmi fontosságát igazolja, hogy ebben az időben országszerte használták a bácí márka nevet a számítási egység megjelölésére. Érdekes, hogy Szentendre sziget ebben az időben a veszprémi püspök tulajdona volt. István püspök 1318 június 29-én cserélte el a szigetet, valamint a Tanya nevű, a váci Bold. Szűzről nevezett zárda előtt levő halastavat és két ekére való szántóföldet Vachrevy (Vác réve) körül a király néhány zalamegyei birtokával. A város e korbeli alakjára világot vet az az okirat, melynek alapján Lőrinc püspök 1319-ben telket adományozott a Szt. Ágostonról nevezett remete rend szerzeteseinek. A püspök ebben az alapítólevélben pontosan körülírta a kolostor határait: Az első határ kezdődött az északi részről, az ú. n. Német-város legközelebbi kúriájától (a proxima curia civitatis dicte Theotonice), mely szomszédos volt magával a kolostorral, amely kúriával szemben volt a Szent Mihályról nevezett plébániai egyház temetője. Ez a határ, egyenesen menve hosszúságban nyugat felé, a Dunánál végződött, déli részben pedig kiterjedt a Boldogságos Szűzről nevezett székesegyház felé haladva az országút mellett, semmi tér sem lévén a kolostor és országút közt, végződött annak a kis utcának elején, amely a Duna felé vitt. Ez a kis utca választotta el egészében (vagyis első házától a Dunáig) a kolostort a Magyar várostól (civitatem dictam Hungaricalem)Vác tehát ekkor is két városból és a vár-I
