Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
XV. Vác leírása
XV. VÁC LEÍRÁSA 161 1799-ben. A váci intézet 1802-ben nyílt meg. Nem csupán beszélni, írni és olvasni, hanem kézügyesítő gyakorlatokat is tanulnak itt a növendékek úgy, hogy amikor az intézettől megválnak, a társadalom hasznosípolgárokat nyer bennök. Az évszázados intézet berendezese mintául szolgálhat és a tanítás módja oly célszerű, hogy a külföldi szakférfiak figyelmét is fölkeltette. Közel egy évszázadon át kizárólag a váci intézet teljesítette hazánkban a siketnémaoktatást. A decentralizálás munkája két évtized előtt történt, de a váci intézet régi tekintélyével ma is a vezető szerepet játsza. 1902-ben, az intézet fennállásának századik évében, a kerti részen új palotát emeltek. Tágas termek és világos helyiségek állanak ebben a tanítás céljára. Említésre méltó az épületben a Cházár Andrásféle, mintegy 5000 kötetet magában foglaló könyv-Cíjázár András szobra a siketnéma-intézet udvarán. tár, melyet a százados jubileum idején szerzett meg az intézet igazgatósága a rozsnyai evangélikus főesperességtől ingyen ajándékként. Ezt is, az egész intézetet is, az igazgatótól megállapított időben a közönség megtekintheti. A siketnéma-intézet mellett, szintén önállóan áll a barokk-stílben épült nagypréposti palota. Ebben az épületben kezdte meg működését három beteggel 1850-ben az országos hírű Schwartzer-féle elmegyógyító intézet. A Konstantin-térnek ez a része már a főutcába nyúlik és a Középvárosi-föút nevét veszi föl. Egy helyt összeszorul. A kiugró ház falába illesztett vörös márványtábla felirata tudomásunkra adja, hogy addig terjedt a kőfallal kerített régi város és ott állott a Bécsi- vagy Felsőkapu. Ezen a széles utón folytatva sétánkat, a város legnagyobb lakóházához, a kir. fegyintézethez jutunk. Az óriási épületnek főutca felőli kis részén csak befalazott kapukat és vasrácsos emeleti ablakokat látunk, a Dunára menet két emeletesre magasodik és folyton füstölgő kéményével hatalmas gyár benyomását teszi. A várszerű épület mellett az egymástól rövid távolságban fölállított faköpönyegek között fegyveres őrök sétálnak. Belül valóságos labirintus udvaraival és folyosóival. Egész kis város. Van benne egy angolos-csúcsíves kápolna, iskola, kórház, több óriási munkaterem és raktárhelyiség. Meglepő az itt uralkodó rend és tisztaság. Az épületet Migazzi 1777-ben a Tereziánumnak nevezett és Bécsbe áthelyezett nemes ifjak nebelő-intézete részére emelte. Ezért hívja a nép ma is konviktusnak. 1808-tól a Ludobika Akadémia volt benne elhelyezve, amikor ezt 1825-ben az ez évi XVII. te. rendelkezésére Pestre helyezték át, gróf Nádasdy püspök vásárolta meg és 1836-ban az ekkor tartott országgyűlésen az alapítandó elmegyógyító intézet céljaira ajánlotta föl. De az elmebajosok intézetét Budán állították föl s az épület sokáig gazdátlanul maradt. Végre 1855-ben az osztrák igazságügyi kormány kezébe került. Ez letartóztató intézetté alakította. Ez idő szerint a 2 évtől 15 évig terjedő fegyházbüntetésre Ítélteket tartják itt fogva. Számuk 800—1000 között váltakozik. Büntető törvénykönyvünk szerint a halálbüntetés után a fegyház a legsúlyosabb büntetésnem. A fegyenc az élelmezés, ruházat és fegyelem tekintetében szigorú házszabályoknak van alávetve, a részére kijelölt súlyos munkát teljesíteni tartozik. 21