Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
XV. Vác leírása
158 VÁC MÚLTJA ÉS JELENE minden oldalról természetes határ veszi körül. Ejszaki része Nógrád vármegyével szomszédos. Éghajlati viszonyai kedvezők. A környező hegyekből ózonban gazdag üde levegőt hoz le szüntelen a nyugati szél, amiért a hőmérséklet 3 fokkal állandóan alacsonyabb, mint a fővárosban. E hőfokkülönbözet annak a jele, hogy levegője sűrűbb és ruganyosabb. Jóllehet Vác nem emelkedik felül a vele egyenrangú vidéki városok kisvárosias jellegén, mégis kedvező benyomást gyakorol az idegenre. Villamos közvilag kevés, ennek is a legnagyobb része homokos. A Naszál keleti oldalán gazdag kőbánya van. Tulajdonosa a püspöki uradalom, mely az üzemet mindig bérlőkre bízta. Az innét fejtett homokkőből alapozták a budapesti Lánc-hidat is. A völgyekben kékesszürke igen csillámos és homokos márga fordul elő. Vác az egykorú okiratokban és följegyzésekben mindig cibitas néven szerepel, később Nógrád vármegye oppidumai között találjuk felsorolva, de mint possessíó-ró\ sohasem történik róla megemlékezés. I. Ulászló király 1440-ben kelt egyik adománylevele mégis azt bizonyítja, hogy magánosok birtokában is volt. Az Országos Levéltárban a Neoregesta Acta 1665. csomójának 68. iratából azt olvassuk, hogy Némái Jakab fiát, Kolos Jeromost hűtlensége miatt a király megfosztja Vác birtokától és a várost lágítása van. Szép rakodó-partja versenyre kelhet akármelyik dunamenti várossal. A külvárosok egyes részlete egészen falusias színezetű. Az itt honoló néma csend a természet szépségének miliőjében kellemesen hat a főváros nyüzsgő sokaságának idegbontó zaja után. A város területe a hozzátartozó Alsópenc és Sűgyi pusztákkal 10,513 kataszteri hold. Ebből 1760 kát. hold van szőlővel beültetve. Utakra, vizekre, temetőkre és befásított területekre 1836 kát. hold esik. Szántóföldje nem sok. Legelője arány-Saápi János fiának, Harcsa (Harcha) Pálnak adományozza, mert ez férfiasán küzdött Győr várának visszafoglalásakor és tevékeny része volt Ciliéi Ulrík gróf elfogatásában. Noha az Árpádházbeli királyok sokféle szabadalommal és kiváltságokkal ruházták föl a város lakosait, a város maga mégis mindenkor jobbágyváros volt. Földesúri jogot eleinte kizáróan a püspök gyakorolt fölötte. Ezt a jogát azonban később a káptalannal osztotta meg. Azokat a jogokat és szabadalmakat, melyeket a város lakosai a királyoktól kaptak, Vác püspökei mindig megerősítették, vagy megújították úgy, hogy a város inkább pártfogóját, mint földesurát tisztelte püspökeiben. Gróf Althann Károly püspöksége idejében a város oly felosztást nyert, hogy egy nyolcad részét a káptalan bírja, hétnyolcadát pedig a püspök. Mind a két városnak tulajdon Váci (tatár a Naszállal. (György Mihály fényképfölvétele.)
