Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
III. Vác a népvándorlás és honalapítás idején
III. VÁC A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A HONALAPÍTÁS IDEJÉN 13 és burgusai, olyan erődítmény volt ez, mint aminőt a középkorban a szlávok kezdtek építeni. (Földből készült sáncok emelkedett ponBotond párbaja a göröggel. (A Bécsi Képes Krónikából.) A magyarok bejövetelekor Árpád és vezérei a mi vidékünkön is jártak, Botondot állítólag itt is temették el a Verőce folyó mellett. Anonymus meséli, hogy a mikor Zsolt vezér haragra gerjedt Lehel és Bulcs halála miatt Ottó német király iránt, nagy sereget gyűjtött, melynek fejeivé és vezéreivé Botondot, Kölpön (Kölpény) fiát, Szabolcsot, Előd fiát és Urkundot, (Örkényt), Őse fiát tette. Ezek: Bavariát, Alemenniát, Saxoniát és Thüringiát kardra hányák, Lotharingiát kézíjjal és nyilakkal kiírták, Galliát pedig keményen sanyargatták. És midőn Botond és Urkund Pannonia földjére vígan viszszatértek, Botond osztán a háború hosszú fáradságában eltörődve csudálatosán kezde gyengülni a világból elköltözék és eltemeték a Váctól egy mérföldre eső Verőce falu melletti Verőca folyónál.*) A Botond, Bulcsú és Lél (Lehel) vezérlete alatt álló negyedik törzs foglalta el és szállta meg a Duna-Tisza közén elterülő hatalmas róna*) Szabó Károly: Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről LV1. fejezet. Hauler Gyula azt mondja, hogy a Uerencea folyót, vagy Verőce patakot inkább a Bácskában kellene keresni, mert Botond atyjának ott birtoka volt. (A magyar honfoglalás kútfői 461.) Ezek a birtokok Bodrog vármegyében a Vajas folyó mentén voltak. Anonymus csak Verőce folyót ír. ságot, melyet a rómaiak fegyvere sohasem birt meghódítani. Tehát a húnok és avarok után most a magyarok foglalták el azt a területet, mely nagyjában összeesik a régi jász birodalom és a váci egyházmegye területével. A főegyházmegye és Vác közt a Verőce patak és Nógrád vára (újvár) volt a határ, vagyis az a vonal, mely a quád és szarmata-jász birodalmat elválasztotta egymástól. Pest és Szeged városa, továbbá Külsőszolnok megye egészen a váci püspökséghez tartozott. A püspököknek csak ama vármegyékben volt tizedjoguk, melyek az ő főpásztori hatóságuk alá tartoztak. Az érintkezési pontok a régi Kis- és Külső-Szolnok közt voltak az egri és váci egyházmegyék határvonalai. A hagyomány azt tartja, hogy ezeket a határokat maga Szent István király állapította meg. A püspökség székhelyévé ő tette Vácot és ezzel megvetette alapját, megadta fejlődésének irányát. Vác város urai a püspökök voltak, akiknek mindenkor gondjuk volt arra, hogy székhelyűket virágzóvá tegyék, miért is díszes templomokat építettek és egyéb műalkotásokkal emelték fényét. Mindez szükségszerűen maga után vonta, hogy az iparosoknak egész tábora telepedett közéjük. Vác mint a Németországba vivő dunai-út állomáshelye is kiváló kereskedelmi szerephez jutott. Mindezekhez járult végül, tokon vagy természettől védett helyek, melyeket magas védőfallal vettek körül.)
