Tragor Ignác: Váci kalauz több képpel és egy térkép-melléklettel (Vác, 1929)

5

vonta, hogy az iparosoknak egész tábora telepedett le közéjük. Vác, mint a Németországba vivő dunai-út állomáshelye is kiváló kereskedelmi szerephez jutott. Mindezekhez járult végül, hogy az ide özönlött lakosság ki volt véve mindenféle királyi tisztviselő hatásköre alól, mert a püspök, mint földesúr, immunitásos kiváltsággal birt a saját földjén csakúgy, mint a király az országban.

A honfoglalás idején Vác vidékén szláv törzsek laktak. A város neve is ezt mutatja. Nevezetes helynek kellett már lenni, különben Szt. István nem teszi püspöki székhellyé. A püspökök atyai gondoskodásán felül a királyi kegy sugarai is fejlesztették a várost. Az első Árpádok szabadalmakkal és egyéb jósággal halmozták el, amiben nagy része volt annak a baráti viszonynak, mely őket püspökeinkhez fűzte. I. Géza mogyoródi diadalának emlékére hatalmas templomot emelt. E székesegyház belső díszítését Szt. László fejezte be. Imre 1193-ban nemzeti zsinatot tartott itten, 1199-ben pedig Begyiszló püspököt az oltár mellől ráncigálta ki a templomból, mert azt hitte, hogy a püspök a sekrestyében tartja azt a pénzt, melyet a testvéröccséhez, Endre herceghez, (a későbbi II. Endre királyhoz) pártolt főpapok és főurak gyűjtöttek a lázadásra.

Vác történetének legsötétebb lapja az 1241 évi fekete vasárnap, amikor Séjbán tatár kán kegyetlen serege földúlta a várost és kardélre hányta nemcsak egész lakosságát, hanem az erősségben bizakodó környékbeli falusiakat is De csakhamar fölépült romjaiból, újból benépesült és lassan magyarosodni kezdett. IV. Béla három vármegye részére hirdetett gyűlést Vácra 1255-ben, hogy itt az ország rendjét, melyet a tatárjárás kiforgatott, ismét helyreállítsa. A váci gyűlés volt a csirája a mai megyék keletkezésének és megszilárdította az ország erejét. A város is újból virágzásnak indult. 1422-ben Garay Miklós nádor ült bírói széket