Bodonyi Emőke – Tóth Antal szerk.: A Szentendrei Művésztelep és a Szentendrei Festők Társaságának iratai és dokumentumai 1926–1951 (Szentendrei Múzeumi Füzetek 4. Szentendre, 2007)
Mazányi Judit: Egy, a Szentendrei Művésztelepre vonatkozó 1930-as évekbeli dokumentum és annak értelmezése
Ezt bizonyítja: i.) Hogy a Szentendrei Festők Társasága hét éves múltja után, sem művészeti, sem társadalmi, sem propaganda, sem idegenforgalmi sth téren semminemű pozitív eredményt felmutatni nem tud; a Szentendrei Festők Társasága, amely különben semmiféle homogén művészeti testületet nem alkot, amelynek semmi határozott művészeti programja nincs, hét év alatt mindössze két ízben rendezett csoportkiállítást, tagjainak pedig kollektív kiállítása ez idő alatt egyáltalán nem volt 2.) A Szentendrei Festők Társasága egy nívós festőiskolát fenntartani és az iskola látogatottságát biztosítani sem nem tudja, sem nem akarja. Mert: a Szentendrei Festők Társasága tagjai közt nincs egyetlen olyan kimagasló művészi egyéniség, kinek személye illetőleg művészi reputációja a Telepre tanítványokat vonzaná, (lásd prospektust, propagandát és az eredményt!) Sőt aTársaság határozott programja: tehetséges művészeket a Teleptől távol tartani, iskolát legfeljebb dilettánsok számára fenntartani (Tanúkkal bizonyítható!) Eredmény: az elmúlt szezonban, május hóban, a telep még teljesen elhagyatott volt, június hóban kettő, augusztus hóban pedig az iskolának mindössze cca, hat növendéke volt Bár a Telep lakószobái a Társaság tagjai részére egész éven át fenn vannak tartva, a tagok némelyike a szezon legnagyobb részében egyáltalán nem tartózkodik a telepen (Jeges, Pándy, Bánovszky). 3 j A Szentendrei Festők Társasága semmiféle társadalmi mozgalommal a Telep látogatottságát, népszerűsítését fokozni nem tudja, ellenkezőleg, a telepen uralkodó általános tónus olyan kvalifikálhatatlan, amely jóérzésű kultúrember éknek, főleg hölgyeknek a Telepen való tartózkodást csaknem lehetetlenné teszi. A törzstagok cselédlányokkal és modellekkel élnek együtt, akik magukat alkalomadtán „művésznőknek' adják ki, ily módon kompromittálva a művészetelepet, minderről a város közönségének tudomása van hasonló eseteket a városban anekdotaszerűen tárgyalnak le. 4.) A Szentendrei Festők Társasága, amelynek tagjai használati díjat nem fizetnek, a bérbeadásra kerülő szobákkal az arra érdemes és szegény sorsú művészkollégákat valósággal kizsákmányolják, megsarcolják. Egy bútorozatlan, nedves, villannyal nem világítható szobáért havi 60-So. P.-t kér, holott Szentendre városában egy jól bútorozott és polgári szobának ára havi cca. 2$ P. Egy emberi és orvosi szempontból lakhatatlan, sötét kamráért a Társaság havi ss P* plusz renoválási költségeket (cca. so P.-t) követel (Melléklet: Kántor Andor levele). A fentiek ellenére a Társaság főtitkárának, Jeges Ernőnek kijelentései szerint a szobák, a kert valamint a gyümölcsös hozadékából befolyt összegek korántsem fordíttatnak a Telep fenntartási költségeire, hanem azok privát kezekben elszámolatlanul maradtak (Tanúk). A Telep épületei, kertje, kerítései elhanyagolt állapotban vannak, a gyümölcsfák pedig minden gondozás híján teljesen kipusztuló félben, jóllehet szakértők véleménye szerint a gyümölcsfák hozadékának teljesen fedeznie kellene a Telep fenntartási költségeit. tf 194 >
