Szentendre évszázadai (Szentendrei Múzeumi Füzetek 3. Szentendre, 1996)

Őskőkor Az őskőkor (paleolitikum: i.e. 2,5 millió évtől -10000 évig) és az átmeneti kőkor (mezolitikum: 10000-5500) emlékeit Szentendréről ezidáig még nem ismerjük. Újkőkor (neolitikum: i.e. 5500-3400) Az őskőkori és átmeneti kőkori halászó, vadászó, gyűjtögető, vándorló életmód mellett az újkőkor idején a letelepedettséget igénylő földművelő-állattenyésztő életforma került előtérbe. Félig földbe mélyített vagy a föld felszínére épített, vesszőkkel körülfont, sárral kívül-belül betapasztott házakban, illetve négyszögletes, sátortetős, felmenő fal nélküli állandó lakóhelyeken éltek. Gyakran találkozunk az oszlopos szerkezetű, felmenő falú házakkal is. Az állatok háziasításával egyidoben, a szövés-fonás, az égetett agyagedények, a csiszolt kövek használatának általános elterjedésével kezdetét vette az úgynevezett „neolitikus forradalom", amely a Kárpát-medence népességének életében jelentős minőségi változást eredményezett. A régészeti ásatások tanúsága szerint az újkőkori emberek használati tárgyaikat főként a környezetükben előforduló fából, kőből, csontból és agancsokból készítették, de bizonyos nyersanyagbeszerző utakra távolabbi területekre is elvándoroltak. A learatott gabonát kézzel, őrlőköveken őrölték, s a korábban fából, csontból, növények héjából, bőrből készült edények mellett kézzel formált, homokkal vagy gabonapelyvával soványított agyagedényeket használtak főző- és tárolóedényeknek. Mivel az őskori népek neveit nem ismerjük, így az írott források megjelenéséig csak régészeti emlékeikről, egy-egy jelentősebb lelőhelyükrőljellegzetes díszítési módjukról, edényés temetkezési formájukról, azonos földrajzi környezetükről kapták az egyes népcsoportok, kultúrák a nevüket. Szentendre területéről a legelső hiteles régészeti leletek az újkőkor időszakából kerültek elő. A városban és környékén végzett rendszeres régészeti terepbejárásoknak köszönhetően több lelőhelyről ismerünk szórvány újkőkori Ш/ШЕЕЕ/ЕЕЯШЯЕШШ/ЕЕЕ/ШШЕЕЕШШИШЯЯЕЕЕЯЯЯШШИШШШШ Bütyökdíszes, festett edény (lengyeli kultúra) leleteket (Bubán-dűlő, Pannónia-dűlő), de csatornaásások, alapozások közben is kerültek elő cseréptöredékek. A középső neolitikum időszakából a vonaldíszes kerámia kultúrájának telepét bolygatták meg az új posta alapozásánál. A kultúra jellegzetes plasztikus, vagy karcolt díszítésformái az ívek, spirálisok, zegzug-vonalak, a csomókkal ellátott függesztőhálózat formáját utánzó mintákat élesztik újjá az agyagedényeken. Az újkőkor kései szakaszából a lengyeli kultúra népességének hagyatékai kerültek napvilágra a HÉV-végállomásnál. A festett edények népessége már elkülönítve temette el a halottakat a telepek elhagyott részén. A kultúra csontvázas sírjából származik a három kis bütyökkel díszített edény, peremének belső oldala vörösre festett, külső felén is vörös színű, sávos festés látható. Az egyenes peremű, gömbszelet alakú tálka tőle nem messze került elő. Rézkor (i.e. 3400-1900) A rézkor idején az újkőkori egyhelyben lakást jellemző hosszabb életű telepek megszűntek, s átadták helyüket a rézkori pásztorkodó életformának jobban megfelelő, átmenetibb jellegű telepeknek. Az átmeneti szállásterületekkel szemben megnőtt a temetők szerepe, s a közösség életében az állandóságot ezek képviselték.