Szentendre évszázadai (Szentendrei Múzeumi Füzetek 3. Szentendre, 1996)

Házhoz-szállítás kerékpárral dennapi életnek azt a tárgyi környezetét, amely a helyi lakosság közösségi életének is színtere volt. A korszak kezdetén, az 1937-es években Szentendrét a konszolidáció és az általános gazdasági konjunktúra jellemezte. A város társadalmi rétegződése is stabil. A felső réteget a városi intelligencia, a tisztviselők, a módos kereskedők és a tisztikar jelentette. Festők, színészek, írók telepedtek le Szentendrén, vagy tartózkodtak hosszabb ideig a városban. Nyugdíjasok jöttek a fővárosból és szintén itt telepedtek le. A HÉV gyakoribb járataival a turizmus is fellendült, a kirándulók felfedezték Szentendre festői szépségét. Ebben az időben a kereskedelmi életet a Szentendrei Hitelszövetkezet, a Szentendrei Takarékpénztár, a Gazdasági Bank és Takarékpénztár és a Hangya Szövetkezet támogatták. A Dietz család ősei Bajorországból jöttek Magyarországra, az 1700-as évek végén telepedtek le Szentendrén. A Habsburg uralkodók földművelésre toborozták a munkáskezeket, akik viszont hazánkba érve, szülőföldjükön tanult mesterségüket folytatták tovább. A javarészt ügyes iparűzők és kereskedők nagymértékben hozzájárultak az ország kereskedelmének és iparának fejlesztéséhez, a lakosság jobb ellátásához. A Dietz családban kerékgyártók, kovácsok, molnárok voltak. Az 1852-es születésű Dietz János viszont már kereskedőként tevékenykedett a városban és ezt a vonalat folytatta fia, Dietz Kornél Ferenc is. О a Duna-parton (akkor Ferenc József part 3., ma Dunakorzó) működtette 1899—1915-ig fűszer, csemege, liszt és korpakereskedését. E két utóbbi áru forgalmazása az ősi molnár mesterségre utal. Visszaemlékezések szerint az akkori, környékbeli pékek ebből az üzletből szerezték be nyers-