Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Tóth Antal: A Szentendrei Festők Társasága, a városba látogagó művészvendégek, valamint a szabadiskola résztvevői és a szentendreiek kapcsolata más művészeti társaságokkal 1926–1935 között

12. Bánovszky Miklós közlése. Onódi verziója (i. m. 47.1.): a Dietz-házban Heintz, Bánovszky, Onódi; a városházán egy-egy helyiség — név nélkül. 13. A szentendrei művésztelep III. képkiállítása, Pilishegyvidéki Hírek, 1928. augusztus 12.1.1. A jelentősebb összeget adományozók, dr. Almássy László képviselő, Nemes Marcell, B.H.É.V. igazgatósága és mérnöki kara, Budavidéki Villamossági Rt., dr. Antolik Arnold, Szentendrei Takarékpénztár, Wallner Ferenc, Mandel Dezső, dr. Vészi József, Gazdasági Bank és Takarékpénztár Rt., Széli Árpád összesen 2500 Pengőt adtak össze. A zsűri szakemberei voltak: Rónay József és Marjay Ödön miniszteri tanácsos, Petrovics Elek múzeumigazgató, Iványi Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Réti István, Szüle Péter, Herman Lipót festő és Szamosi Soós Vilmos szobrász. vitéz Machula Béla: Szentendrei festőművészek képkiállítása, Pilishegyvidéki Hírek, 1928. szeptember 9. 1. 1. Turcsányi i. m. 6—7. 1. 14. Haulisch i. m. 110—113. 1. közli az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvét és a Szentendrei Festők Társasága alapszabályát. Kántor i. m. 3. 1. 15. Turcsányi i. m. 6—8. 1. Már az 1926. évi kiállítás bevezetőjében írja Rozgonyi Mihály, hogy a művésztelep nem a legjobb helyen fekszik, Pismányba vagy a Bükkös partjára helyeznék át, műtermeket építve. Turcsányi is ír a festők azon kívánságáról, hogy a város centrumához, a festői motívumokhoz szerettek volna közelebb kerülni. Majd az 1928. évi kiállítás ismertetése után szól arról, hogy a polgármester szerzi a Munkásbiztosító használatlanul álló üdülőjét. Iványi Grünwald Béla 1927. augusztus 16-án kelt, közbenjárást ígérő levele azt sejteti, hogy már kiszemelték a helyet, a Munkásbiztosító üdülőjét a telep céljára, szóban forog a megszerzése. Valószínűleg ebben a konkrét ügyben kíván a polgármester tárgyalni. Haulisch Turcsányira hivatkozva 1927 őszére datálja a város, illetve Starzsinszky ígéretét. Véleménye szerint is okozati összefüggés áll fenn az ígéret és a társaság megalapítása között. Haulisch biztosan állítja (i. m. 19. 1.), hogy 1928-ban már megkapták a festők a Munkásbiztosító házait és parkját. Hivatkozik a Színházi Élet 1928. augusztus 12—18. számában „Látogatás a szentendrei művésztelepen" címmel közölt cikkére, amely kétségkívül azt sugallja, hogy írója a régi művésztelepen van és ott fényképezte le Szüle Pétert és Herman Lipótot. Bizonyosnak tekinthetjük, hogy ők az augusztusi kiállításnyitás és zsűrizés alkalmából jártak Szentendrén és tekintették meg a telepet vagy az annak kiszemelt ingatlant, mert eldönthetetlen, hogy a művészeké-e már, vagy csak várhatóan az övék lesz. Tartózkodnak-e benne, vagy éppencsak szemrevételezik. Kántor Andor soraiból (i. m. 3. 1.) hosszabb megszerzési folyamatra lehet következtetni és 1929. elején hirtelen bekövetkezett eredményre. Onódi (i. m. 47—48. 1.) 1927 őszére datálja a telep megszerzését és a maga beköltözését. Egy esztendőt bizonyosan téved. A Pilishegyvidéki Hírek 1929. január 20. számában megjelent „Szentendrei képzőművészek művésztelepe" című cikk közli elsőnek és tényszerűen, hogy a művészek öt évre haszonbérbe vették a szanatóriumi épületeket. Tervük egy nagyszabású művésziskola létesítése. Erről Onódi Béla ad felvilágosítást az érdeklődőknek. Megválaszolatlan kérdés marad Haulisch datálási verziójában, hogy a festők miért nem foglalták el helyüket a telepen 1928-ban, miért töltötték idejüket nyaralással a Pap-szigeten (Haulisch i. m. 19. 1.). Onódi Bélától származik az a minden nyilatkozatában megismételt, legutóbbi i. m. 47. 1., közlés, hogy a festők szerették volna telep céljára a Nemes Marcell birtokában lévő Pap-szigetet megkapni. Pilishegyvidéki Hírek, 1929. május 5. száma 3.1. már a szabadiskola közeli megnyitásáról ad hírt a Deák Ferenc utcai telepen, a régi művésztelepen tehát. 16. Somogyi Árpád adatgyűjtése a MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja Adattárában. Haulisch erre hivatkozva közli (i. m. 19. 1.), hogy Miklós Jenőt (aki valójában Miklós József), Oláh Györgyöt, Radó Lászlót, Rozgonyi Mihályt is meghívták ekkor a telepre. Nem derül ki, hogy vendégnek hívták meg őket, vagy tagnak választották be. A Nemzeti Szalon katalógusa a rendes tagok között tünteti fel Radó Lászlót mint ügyvezető titkárt. Ez azt 17