Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Tóth Antal: A Szentendrei Festők Társasága, a városba látogagó művészvendégek, valamint a szabadiskola résztvevői és a szentendreiek kapcsolata más művészeti társaságokkal 1926–1935 között

A széleskörűen szervezett művésztelepi tanulmányi munkálkodás előzményeként tarthatjuk számon, hogy a szolnoki művésztelep 1905-től kezdődően, a kecskeméti megnyitásától, 1912-től folyamatosan fogadott művésznövendékeket, mint ahogy a nagybányai is. A nagybányai szabadiskolát növendékként látogatta 1911—14 között: Apáti Abkarovits Béla, Deli Antal,* Remsey Jenő, Lehel Mária. Iskolán kívül folytatott önálló munkát Perlrott Csaba Vilmos és Boromisza Tibor. 1914—18 között folytatta a szabadiskolán tanulmányait Pándy Lajos, Rozgonyi László, Bánovszky Miklós, Paizs Goebel Jenő, Onódi Béla, Gráber Margit stb.

3 A Nagybányából kisarjadt kecskeméti művésztelepen éppen 1919-ben Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Gráber Margit tartózkodott, valamint Perlrott Csaba Vilmos, Diener Dénes Rudolf és Kmetty János stb.

4 A főiskola két bázisintézménye, állandó művésztelepe 1920-tól üzemelt Kecskeméten és Miskolcon. 1920—27 között Nagybányát tekinthetjük harmadiknak — Réti hazarándulásait kísérő 3—6 fő művésznövendékkel. Mellettük nyaranta — követhetetlen sorrendben, illetve egymással párhuzamosan, esetenként 8—10 helyen — Mohácstól, Pécstől Párádig, Sátoraljaújhelyig, Battonyától Celldömölkig, Sopronig és Kőszegig megközelítően 30 településen működött diákművésztelep. Adódott helység, ahol csupán egyetlen alkalommal, másutt éves rendszerességgel és állandósításukat is megkísérelték (1925. Sümeg). Jogállásuk megítélésének figyelemre méltó érdekessége, hogy a főiskolai adminisztráció jegyzett főiskolától függetlenül szervezett diáktelepet (1922. Pécs), más esetekben, mint példának okáért gróf Batthyány Gyula meghívására Deli Antal,* Jeges Ernő, Parobek Lajos és Pándy Lajos részvételével 1921-ben Bicskén eltöltött munkában eredményes vakációt a főiskola a maga telepének tudta be, mint ahogy 1926-ban a szentendreit is sajátjaként tüntette fel. A szentendrei teleptagok a leghatározottabban cáfolták, hogy szervezeti kapcsolatban álltak volna a főiskolával.

5 Képtelenség hiánytalanul kinyomozni és teljességében közre adni, hogy kicsoda, hol, melyik telepen és mikor fordult meg, ezért csupán kivonatos jegyzékét adjuk a jobbára első szentendreiek mozgásának, esetenként vándorlásának a legkülönfélébb helyeken létesített diákművésztelepeken. így Bánáti Sverák József, Rozgonyi László, Döbröczöni Kálmán,* Friml (Fónyi) Géza,* Miskolcon, Barcsay Jenő Hódmezővásárhelyen és Mártélyon volt, ugyanott Kántor Andor, aki Rudnay Gyula tanársegédeként még Gyöngyösön, Mátrafüreden és Sümegen is járt. Bánovszky Miklós Parádfürdőn, Vörös Géza, Mattioni Eszter Szolnokon, Rozgonyi László, Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik Kőszegen dolgozott stb. Réti István lajstroma szerint Sárossy Eta, Pirk János,* Czeglédy Miklós, Módok Mária, Gálffy Lola, Szuly Angéla, Baranyai Zsuzsa, Dandé József* Nagybányán festett. Tanulmányaik során többen, így Onódi Béla, Jeges Ernő, Paizs Goebel Jenő és Czimra Gyula pedig a modern művésztelepek példaadó ősét, Barbizont keresték fel.

6 Ez a felsorolás az előzőekben leírtakkal együtt elégséges ahhoz, hogy megállapítsuk, a telepiek kisebb csoportokban már itt vagy ott éltek és dolgoztak együtt szentendrei megjelenésük előtt. A telep alapítói vonatkozásában azért 6