Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Bodonyi Emőke: A szentendrei „római iskolások”. Neoklasszicizmus Szentendrén a harmincas évek első felében

Bodonyi Emőke A szentendrei „római iskolások". Neoklasszicizmus Szentendrén a harmincas évek első felében A

" két fogalom, „római iskolás" és neoklasszicizmus (klasszicizálás) a szentendrei művészettel foglalkozó feldolgozásokban sajátosan összefonódott.

1 A „római iskolás" megjelöléssel életműveket soroltak be, ez elsősorban Heintz Henrik és Jeges Ernő, illetve Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Pándy Lajos és Rozgonyi László művészetét érintette.

2 Bánovszky, Rozgonyi, Pándy, sőt Heintz művészetének is csak rövidebb periódusát érintő klasszicizálása a fogalom pontosabb magyarázata (értelmezése) nélkül, alkalmat teremtett a ,,római iskolás" igazodás bizonyítására. A „római iskolás" megjelölés pejoratív értelmet nyert, ami ellentétes előjelű következménnyel járt: az egyes életművekben a klasszicizáló alkotói periódusokat érdektelennek tüntették fel, és az ezt követő időszak munkáira terelték a figyelmet (Bánovszky Miklós, Rozgonyi László),

3 illetve az egész életművet az a néhány alkotás képviselte, amelyek a klasszicizálást reprezentálhatták (Heintz, Pándy).

4 Mindez pedig szorosan összefüggött a „római iskola" mint művészettörténeti jelenség megítélésével és mindez hatványozottan érvényesült a szentendrei művészet keresztmetszetében. A „római iskolásoktól" és munkásságuktól való idegenkedés (ellenségeskedés) már a harmincas években elkezdődik, először a helyi művészek körében,

5 majd a szentendrei festészetet áttekintő feldolgozásokban.

6 Heintz és Jeges életművében még a szentendrei város- és tájképeikről is elfeledkeztek, és távolságtartóan kezelték Bánovszky és Pándy neoklasszicista műveit, Bánáti Sverák és Rozgonyi biblikus kompozícióit.

7 Az alkotói periódusok szelektív kezelése hátráltatta az egyes életművek teljes feldolgozását és ez olyan munkásságokat is érintett, amelyeknek elismerése emlékkiállítás keretében megtörtént. (Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós és Rozgonyi László).

8 Az egyes életművek feldolgozatlanságának igazi oka feltételezhetően a római iskolás igazodásnak köszönhető. A római iskola hivatalos művészetté válása után a harmincas évek második felétől fokozatosan érezhetővé vált a hivatalosan foglalkoztatott művészek különállása a művészeti élet egyéb szerveződéseitől. Ez különösen élesen érvényesülhetett Szentendrén, ahol éppen a Szentendrei Festők Társaságának alapítótagjai

9 között találjuk a római iskola két elismert képviselőjét, Heintzet és Jegest, miközben ugyanez a kisváros adott otthont a hazai avantgárd törekvések megújulásának. Ugyanitt éltette tovább néhány művész Nagybánya örökségét, és ugyanez a kisváros fogadta be azokat is, akik ezen túllépni igyekeztek. 49