Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Kiss Joakim Margit: A tájkép a szentendrei festészetben 1926–1935 között

jához hasonlít motívumaiban, ám színezésében brutálisan erőteljes (zöldek, vörösesbarnák, feketés kontúrok) míg felületképzése apró ecsetnyomokkal és széles vonásokkal egyaránt történik. Ezt a formarendet Ilosvai Varga néhány képében is megtaláljuk. {Fák a Bükkös parton, 1936.

65

), valamint Deli Antal 1940 körüli szénrajzaiban is.

66 Kántor Andor rajzaiban 1932 körül jelenik meg a formák felületbontó, értelmező alkalmazása,

67 de kevésbé erőteljesen, mint Barcsaynál vagy Delinél. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy Barcsay a monokróm felületekbe már nemcsak a látvány-adta természetes geometriát vonja alkotóelemei közé, hanem a fák koronáját is egyszerűsíti, körvonallal somázza. A részletformák a vaskos körvonalon belül láthatók (a már említett Szentendrei táj patakkal című képen). Úgy tűnik, mintha 1935 körül átmenetileg megszűnne a tájkép egész eddigi dominanciája: szinte teljes egészében a geometrikus látásmód uralja el a szentendrei látképeket. Ez a látvány ugyan a kisváros természetbe-ágyazottságát örökíti meg most is, fölülnézetben, kedves-személyes birtokbavétellel. Kántor Andor és Heintz Henrik látképei kékekre hangszereltek, szinte szublimáltak

68 — míg Onódi kétféle irányban is kísérletezik. Egyik képe a francia XIX. századot idézi vissza: Szentendre hegyoldalról nézve;

69 idealizálva, „kiszínezve" (sárgászöld előtér, fölötte rózsaszínes-lilás, sárgás mese-város, kék ég). Másik képe, az Út a Szamárhegyre című

70 szinte torzító lencsén át látott, elidegenített világvég: a vékony festékréteg, a színes látás megmarad hűvösnek, tárgyilagosnak. Hincz Gyula Szentendréié ehhez hasonló,

71 az elveszettség érzését tolmácsoló szürkés-opálos; Szobotka Imre Szentendre ablakból című látványa

72 pedig még szerkezetében is utal erre az idegenségre: ablakból látott természetdarabkája formailag is csak „idézet". Rozgonyi küzd ez ellen a szenvtelenseg ellen: képeinek egyre inkább a sugárzás a tárgya, gyakran esti világításban ábrázolt művésztelepi részletek, külvárosi, esetlegességükben is líraian ható geometria

73 — ám a mögöttük-belőlük sugárzó fény — tárgyhoz kötődő funkció nélkül is — fontosabb elemévé válik a képnek, mint az ábrázoló. Korniss Dezső Szentendrei részlete

74 az emlékezetből előhívott tisztult geometria: falusi ház, gömbakácok, aranymetszési pontba állított tornyocska. Kék-fehér színei, rendezett motívumai új látásmód előhírnökei. ÖSSZEFOGLALÁS A műtárgyak alapján tehát úgy tűnik, hogy Szentendre a vizsgált időszak elején olyan festőket fogadott be, akik a szabad természetben való festés lehetőségét nemcsak keresték, de fel is használták. Szabadban festett műveikből egyértelműen kitapinthatóak a Nagybánya és Párizs felől érkező fóvosexpresszív törekvések, a kép cézanne-i felépítése. E tekintetben annyit szükséges megállapítanunk, hogy létezett a tájkép műfaján belül ez a stílustörekvés, amely a vendégként idelátogató művészeknél és a fiataloknál egyformán megtalálható — ha nem is vált jellegzetessé a művészek életművén belül. 44