Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Benedek Katalin: A francia orientáció és nagybányai hagyományok a szentendrei festők munkásságában 1926–1935 között

nyán megvallja: „Ma is azt a színskálát érzem a festészet anyanyelvének; amit Koszta és Nagybánya adott. Annyira ez a színskála él bennem, hogy sokszor röghözkötöttségnek is érzem elevenségét. Igyekszem a mai napig is menekülni tőle, mégis úgy hozzám tartozik, ahogy magam tartozom önmagamhoz".

34 Az 1923-as datálású „Pócsmegyeri táj" őrzi a vidéken tett legkorábbi kirándulást. A mű elsősorban a német miszticizmusból, expresszionizmusból merítj^erlrott Csaba szentendrei látogatásai az 1930-as évek közepe körül válnak rendszeressé. A felfedezés örömével idézi újra Nagybányát. Festészete közeledik a sokat hangoztatott „természetelvúség" felé. Képeit az olajzöld növényzet uralja, izgatott ecsetjárással pásztáz a kis szentendrei utcákon, a fák nyugtalanul gomolygó lombozata között. Mozgalmasan felvitt festéksávokat használ. Lazán, felszabadultan dolgozik („Domboldal őszi fával", 1935 k.; „Szentendrei részlet", 1935 k.). Franciás szellem, nagybányai ízek gazdagítják szentendrei palettáját. Gráber Margit a hagyományok tisztelője, képviselője, s egyben az ízléses és kultúrált európai szellemiség hirdetője. Etikus alázattal közelít témáihoz, így munkái hitelesek és őszinték. Saját példájával igazolja azt az axiómát, hogy a legmodernebb festői irányzat is csak a rajztudás tökéletes elsajátításával közölheti mondanivalóját. Ember- és természetközpontú beállítottságát tanúsítják képei. Nem tulajdonít jelentőséget a címeknek, nincs is ismeretközlő szerepük. Gondolatait maguk a motívumok és a színek hordozzák. Művészete — anélkül, hogy tipizálna — valami általánosnak és állandónak extraktumára törekszik.

35 Először 1918-ban találjuk Nagybányán. Kezdőként is gyengéd realizmussal festi az ember és környezet viszonyát („Gyerekek", 1918). 1924. évi nagybányai jelenlétének fontos darabja a „Nagybányai festékgyár". A szénrajz viszszafogottsága, tartózkodó harmóniái enyhítik a témából adódó keménységet, pedig az könnyen elvihette volna őt a száraz merevség felé. A kép mégis levegős, ugyanakkor tömören hangsúlyozó. Kontemplativ alkatának, színérzékenységének bőségesen nyújt megörökíteni valót a környék („Veresvíz utca Nagybányán", 1924).

36 Művészetének izgalmas évei kötődnek Párizshoz, ahol férjével, Perlrott Csaba Vilmossal 1924-től gyakori vendégek. Általában véve szereti a franciás kifejezésmódot, csodálja Renoirt és Modiglianit, Cézanne-t. Gráber Margit első városképrajzai előhírnökei az 1930-as évek elején Szentendrén festett csendéletének („Saint-Étienne du Mont", 1925). A Dunakanyar vidékén tett kirándulást legkorábban a „Pócsmegyeri fűzfák" pasztellrajz rögzíti (1923). Kmetty János ösztönzésére 1931-ben kubisztikus csendéleteivel jelentkezik Szentendrén. Az 1932-ből számazó „Szentendre" pasztellkép már kétségkívül helyi ihletésű, előrejelzése annak az iránynak, amely 1935 után dominánssá válik alkotásaiban. Szentendre várja bolyongó vándorait. Biztos rév. Az együttlét fészekmelege nem bágyasztja el őket, sőt fejlesztő rivalizálásra késztet. Összekötő lánc a nemzeti nosztalgia, Nietzsche filozófiája, Krúdy irodalma — talán Óbuda közelsége miatt is —, főként pedig változatos geológiai adottságai, szétszórt egységű házai és a pravoszláv ikonok kötött rendje okán. Ezekből a tényezőkből 30