Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Benedek Katalin: A francia orientáció és nagybányai hagyományok a szentendrei festők munkásságában 1926–1935 között

Deli Antal jelenléte a telepen a harmincas évektől keltezhető. Barcsay Jenő meghívására érkezik, de csak 1937-ben választják teleptagnak. Ferenczy Károly és Réti István főiskolai tanításai is erősítik nagybányai jellegét. A Rétitanítványok modorában festett képek, alakjainak hangsúlyozott plaszticitasa már jelzik a később kibontakozó képszerkesztő elveket („Ivó", 1928; „Nagybánya", 1928). Deli Antal a természetelvűséget erőteljesebb, keményebb formákon át valósítja meg („Nagybányai udvar", 1928). Elkötelezettségét tükrözi az 1924. évi nagyváradi kiállítása Jándi Dáviddal és Korda Vincével. Párizsban 1925-ben jár, ekkor tanulmányozza a Louvre anyagát és a modern művészetet.

17 Előtanulmányokkal felvértezetten találkozik Szentendrével. Lényegre összpontosító, lokális zamatú szerkezetessége a kubizmus kiegyensúlyozó rendjével egyesül. Természetlátását a francia kolorit is árnyalja („Kilátás a szőlőskertből", 1930 körül). Vörös Géza Réti István növendékeként érdeklődik a plein air iránt, ezért tartózkodik szívesen Szolnokon és Nagybányán. Festészete azonban a sík és a vonal, a dekoratív hatású homogén foltok felé tart. Tiszta, intenzív színekben látja a szélesen elfekvő dunai tájat, a várost, melyet 1929-ben keres föl először.

18 Minden bizonnyal a megelőző párizsi látogatások leszűrt eredményeit használja fel; Gauguin és Matisse örökségéből a szín-sík-vonal egységét. A „Szentendrei részlet" (1929) is kerüli a plasztikai erőt, de figurálisain szembetűnőbben fogalmazza meg szándékát („Feleségem és én", 1929). A síkszerűség éreztetésével egyensúlyozó, statikai hatásokat ér el.

19 Eredendően kiművelt stílusa Szentendrén sem szorul háttérbe, de a mozgalmas, nagyvárosi élet vonzáskörében még meghatározóbbá válik. Módok Mária gyengéd, finom színérzékű művészete szépen példázza a Nagybánya—Párizs—Szentendre szintézist. Első nagybányai évében, 1922ben Réti István és Thorma János korrektúrája mellett dolgozik. Munkáját elismerik, a főiskola éves kiállítására három képet ad be. 1923-ban, 1924-ben újra felbukkan neve a nagybányai névsorban. A művészetben fanatikusan hívő Módok Mária 1929 nyarán ismerkedik meg Szentendrével. Rálel a festői témában gazdag színtérre, amely a természetábrázolás terén Nagybányához hasonló komoly feladatot biztosít számára. 1930-ban a helyiekkel együtt ismeri meg a Nemzeti Szalon érdeklődő közönsége („Ősz a hegyen", „Városka a Dunánál"). Művészetét párizsi látogatása 1933-ban friss impulzusokkal táplálja.

20 Az École de Paris szellemében, a KUT tagjaként is kiállít. 1935-ben, a Tamás Galériában rendezett egyéni kiállításával feltűnést kelt, sikert arat, neve ismertté válik. Érzékenysége és ízlése megóvja attól, hogy az élet sötétségét és a nyomort megjelenítő, barnásszürke tónusú, tompafényű képei bántó naturalizmusba hajlanának. Bemutatkozását méltányló kritikák követik. Thorma János „nagyon tehetségesének és tiszta „modern"-nek tartja.

21 Szociális érzékenysége Ilosvai Varga Istvánhoz áll közel, aki ugyancsak a harmincas években fordul az elesettek felé. Ilosvai Varga István Szentendréhez fűződő kapcsolata, belőle táplálkozó művészete több, mint helyi érték. Ady istenes versei, bűnbánó őszintesége 26