Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Tóth Antal: A Szentendrei Festők Társasága, a városba látogagó művészvendégek, valamint a szabadiskola résztvevői és a szentendreiek kapcsolata más művészeti társaságokkal 1926–1935 között

Magyarcsékei Korda Béla (részt vettek a szalonbeli kiállításon) és továbbiaknak, így Böltskey Ferencnek, Paris Ilának, Förstner Dénesnek, Remsey Jenőnek, Miklós Józsefnek.

20 A telepi vendégek névsora 1930-ban: Czeglédi Miklós (1930—31); 1931-ben: Freytag Zoltán, Módok Mária (1929?, 1931—34), Sárossy Eta (Ferenczy Valérné, 1931); 1932-ben: Sárkány Lóránd, Ilosvai Varga István nevével gyarapodott. (Előbbi 1934-ben is megjelent, utóbbi 1933-ban és 1934-ben is vendég volt a telepen.) 1933—34-ben a legjelesebb vendégművész az agg Tornyai János és 1934-ben Mészáros László volt.

21 Ez idő szerint a városban tartózkodott: Kmetty János (az 1920-as évek elejétől Pócsmegyerről járt át; majd 1928-ban és 1932-től), Miháltz Pál (1929-től), Diener Dénes Rudolf (1931-től), Gráber Margit (1921—22-ben ugyancsak Pócsmegyerről Perlrott Csaba Vilmossal; majd 1932-től), Szuly Angéla (1930-tól), Szobotka Imre (1934), Korniss Dezső (1934, 1935—36-ban), Gálffy Lola (1935-ben és 1937-től) Perlrott Csaba Vilmos (1928?-ban).

22 A felsorolást fenntartással ugyan, de Halasi Horváth István, Conrad Gyula, Lehel Ferenc és Feszty Mása nevével lehet kiegészíteni, mint akik ez idő tájt ugyancsak a városban tartózkodtak, illetve az itt lakókkal, Szamosi Soós Vilmossal (1921-től), Boromisza Tiborral (1921—27), Vajda Lajossal (1923-tól) és Hadzsics Kamiiloval (1923-tól 1935-ig) mint helybeli lakosokkal.

23 Kultúrtörténeti érdekességként tarthatjuk nyilván, hogy a város vendégművészei előszeretettel laktak néhány házban. Ezek emlékeztetőül a Rozsnyai-, a Jungl-, a Lieber-Boy-, Malatinszky-, Kalauz-, Preszler-, Paulay-, Schilacher- és Pippigh-ház, illetve -család.

24 A festők ilyen népes Szentendrére rajzásának az egyik oka a művésztelep megalakulásának, munkájának a híre és működésének vitalitása, dinamikája (hasonló jelenséget tapasztalhattunk az 1972-ben alakult Vajda Lajos Stúdió körül), amihez nagyban hozzájárult a város és környéke nyújtotta lenyűgöző látvány, tehát a témagazdagság. Az érdeklődés másik okát azzal magyarázzuk, hogy éppen ebben az évtizedben vált divatossá a modern turizmus, széles körűvé a nyaraló turizmus, amihez ugyancsak elfogadható feltételeket biztosított a város és a telep. Ezt a szabadiskolát reklámozó leporelló is hangsúlyozta, amely a művészi élmény mellett a víz közelségét, a vízisport lehetőségét is megemlíti. Biztosnak vesszük azt is, hogy a világgazdasági válság éveiben Szentendre közelsége Budapesthez, városunk szeretett és átkozott jellemzője erőteljesen befolyásolta a választást.

25 Visszatérve az eseménytörténetre: 1929 decemberében újabb kiállítást rendeztek a művészek a városházán Jeges Ernő, Heintz Henrik, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Rozgonyi László, Czimra Gyula és Kezdi Kovács Elemér részvételével.

26 1930 márciusában pedig a Nemzeti Szalonban mutatkozott be a Szentendrei Festők Társasága, az alapítók, vendégek és meghívottak, a szabadiskola néhány növendéke együtt. A kiállításon szerepeltették még az elődöket, Ferenczy Károlyt, Fényes Adolfot és pártfogójukat, Iványi Grünwald Bélát. Első budapesti bemutatkozásuk annak a befogadó szellemnek a dokumentuma és demonstratív megnyilvánulása volt, amely a kezdeti és bizakodóan felhőtlen éveket jellemezte és népszerűséget szerzett az egyesületnek. 11