Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Ikvainé Sándor Ildikó: Népi mesterek, művészek Pest megyében
IKVAINÉ SÁNDOR ILDIKÓ NÉPI MESTEREK, MŰVÉSZEK PEST MEGYÉBEN 1 Pest megye - akárcsak muzeális gyűjteményekben - itt élő népművészekben, népi alkotóművészekben is igen gazdag. Jelenleg huszonnégy művészt, többségükben fafaragókat és festőket mutatunk be, de felhívjuk a figyelmet néhány különleges népművészeti ágban tevékenykedőkre is. A most ismertetendők sora nem teljes, mert újabb és újabb alkotókról lehet hallani, akikhez még nem jutottunk el, de akiket legközelebb talán szintén bemutathatunk más népművészeti ágakban tevékenykedőkkel együtt. Olyan népművészekről nem esik itt szó (pl. Sztélék Dénes) 2 akiknek munkássága ismert, de alkotásaikhoz valamilyen okból nem jutottunk hozzá. Szép számmal vannak az itt ismertetettek között, akik évtizedek óta országos, sőt világhírre szert tett művészek, a népművészet mestere díjjal kitüntetettek, de vannak, akiket csak mostanában fedeztek fel, s olyanok is akikről itt szólunk először. Ezekre az alkotókra jellemző, hogy késztetést érezve magukban, önállóan, külső segítség nélkül kezdtek alkotni. Nem fejlesztették velük született tehetségüket főiskolán, nem tanulták nagymesterektől a műalkotások szerkesztésének törvényszerűségeit, legfeljebb a hozzájuk hasonló emberektől kaptak útmutató jó tanácsot, méginkább el-el lestek egy-egy fogást, amely kifejezési készségüket előbbre vitte. Saját maguk szenvedték és szenvedik meg egy-egy mű létrehozásán keresztül a művészetükben való fejlődést, előrejutást. Szándékosan nem kívánjuk esetükben sem a naiv, sem az autodidakta szót használni. Nem nevezzük őket egységesen naiv művészeknek, mert többen közülük túl vannak ezen a stádiumon, illetve eleve más indíttatással kezdték alkotói tevékenységüket. Nem is mondhatjuk egységesen népművészeknek, sem népi iparművészeknek őket, bár többen megkapták már közülük a népművész, vagy népi iparművész kitüntetést. Művész azonban mindegyikük, saját megélt életének, gondolatainak, környezetének, szűkebb világának kifejezője, közvetítője. Műveikkel hozzájárulnak tágabb környezetük, a magyar kultúra, a magyar élet- és gondolkodás egy szakaszának megismertetéséhez. Régebben a népművészek, különösen a fafaragók elsősorban a pásztorok, másodsorban a fölműves emberek köréből kerültek ki. Koruk életformája tette lehetővé számukra művészetük gyakorlását. Az általunk most bemutatásra kerülő művészek nem mind falusi vagy tanyasi emberek. Vannak akik nagyközségben, illetve városban születtek, s ott élnek ma is. A társadalom legváltozatosabb rétegeit, foglalkozásait képviselik. Van közöttük földműves, erdőmunkás, különböző mesterember, pl. cipész, bognár, kovács, kőműves mester, villanyszerelő, gépkocsivezető, műszaki végzettségű, dekoratőr, tanító és tanár ember. A különböző foglalkozások ellenére életükben mégis hasonlóságokat találunk. Jellemzőik ezeknek az életeknek, hogy egy korai, gyermekkori indíttatás után, mikor a tehetségük már valamilyen formában jelentkezik - legtöbbször iskolai rajzokban, fafaragásokban tűntek ki -, kinőve az iskolapadot, egyszerre megszakad, hosszú időre elalszik a művészkedés folytatása. Minden abbamarad, mert egy szorgos, becsületesen végigdolgozott, fárasztó, sok esetben igazságtalan élet következik, egy választott, vagy kényszerű foglalkozás, ahol helyt kell állni, 95
