Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

A vőlegényháztól induló lakodalmi menet a menyasszonyház előtt megállt az utcán. Az otthoniak már az udvaron várták őket. A vőlegény vőfélye kikérte a menyasszonyt az esküvőre:

22 Menyasszony kikérése esküvőre Szerencsés jó reggelt adjon az Úristen! Hála, hogy e napon felvirradtunk éppen. Megjött már az óra, mikor magzatjuknak, Oltárhoz kell lépni, mint szép menyasszonynak. E járatba jöttünk tehát hajlékodba, Hogy elvezessük őt az Isten házába. Kérjük azért szépen a kedves szülőket, Eresszék az útra kedves szülöttjüket. A menyasszony vőfélye a menyasszony nevében a következő verssel búcsúzik és kér áldást életének nagy fordulóján: Esküvő előtt lánynál Tisztelt násznép halljunk egy pár búcsúszavat, Mielőtt itthagynánk az érdemes házat. Mert illő, midőn ily útra indulunk, Isten s ember előtt híven beszámolunk. Bágyadt menyasszonyunk is ily módon szólna, Ha szíve érzelemitől most szavakhoz jutna. Mondom én tehát, mit elméje gondol, Ilyen formán szólna, látom bús orcájáról. Örömmel virradt rám e szép reggel, Örömmel üdvözlöm ártatlan szívemmel. De keblemet most nagy bánat fogja el, Mert a házasság életútjára léptem fel. Hosszú az én utam melyre most indulok, Azért jó Istenem, tehozzád fordulok. Tőled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek, Mert segélyt és áldást tőled nyerhetek. Kérlek óh, ne hagyj el nehéz soromban, Szent fiaddal állj mellettem nyomban. Mert ma változik el életemnek útja, Vagy sírig örömre, vagy örökös búra. Azért óh Istenem, ne hagyj el, légy velem, Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem, Add, hogy boldog legyen az én páros életem, Édes Jézus hívlak, maradj holtig velem. 48