Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Ikvai-Szabó Emese: Tárgyak, vágyak, tények. Múzeumszociológiai felmérés Szentendre múzeumaiban
K.Gy.-né vezető teremör: A "Kovács Margittal" soha nem lehet felvenni a versenyt. A dolgozókkal a kis múzeumokban nem tudom megértetni: minek vannak, ha csak a Kovács Margit kell a látogatóknak. A látogatók számára megdrágult a látogatás, nem a jegyár miatt, hanem pl. az utazási költségek miatt. Sz.-né T.J.: A néprajzi szakma a helyén van. Csak az a gond: nem kapunk visszajelzést a munkáról. Hiányoznak a havi értekezletek, a team-visszajelzések. M.J. főosztályvezető: Az általános romlás Szentendrét is elérte - a múzeumok működőképességük határán vannak. Nincs múzeumi törvény. A meglévő gyűjtemények fenntartása is veszélybe került. Kormányzati szándékot érzek az iránt, hogy az állami fenntartású múzeumokat "leadják", de ehhez nincs pl. non-profit szabályzás, önkormányzati forrás és hozzá szakemberképzés. 2. Ha össze kellene foglalnia, hogy a szentendrei múzeumok arculatában, profiljában, szakmai tartalmában milyen főbb változások történtek a megalapítástól napjainkig, milyen fő állomásokat jelölne meg? 3 Milyen oka és háttere volt ezeknek a változásoknak? M./.: A dokumentumok alapján a 30-as években egy "helyi felbuzdulás" látszik múzeumalapításra. Ez megkésett az országos századfordulós múzeumalapításokhoz képest. A háború után központilag alapítanak múzeumot: ezt az teszi szükségessé, hogy a magángyűjteményekből "elkommunizált" anyagot biztonságba helyezzék és legalizálják. Akkor indul, hogy "kisvárosi kismúzeum" lesz Szentendrén. A 60-as évekig ez így is van. Azután múzeumalapítási láz kezdődik, a nagypolitika akarata szerint. Meghatározó a művésztelep és a város etnikai egzotikuma. 1969-ben kiköltözik a PMMI a régi szerb tanítóképző (ma: Ferenczy Múzeum) épületébe - ezzel együtt megszületik a szentendrei művészek harmadik generációja, akik a Vajda-kör példáján ideköltöznek. A hetvenes évek elején elindul egy avantgárdé képzőművészeti mozgalom. Hogy az ide telepített Kovács Margit múzeum milyen szándék szerint létesült? Tán politikusok személyes szimpátiáján múlt, vagy hogy elfedje a szentendreiek valós arculatát - nem tudom. A megyei - városi vezetésben is elindul egy "hólabda" hogy a várost "csinált" kulturális központtá fejlessze. Lásd a megyei műv. központ és az új művésztelep építése. Ekkor változik meg a város arculata: kibővül egy populáris - egzotikus művésszel (K.M.) amire rátelepül a turizmus. Jön az ötlet és a pénz: mindig van annyi, hogy megvegyenek egy házat egy szentendrei művésznek (Pl.: Vajda, Barcsay, Kmetty, Ámos-Anna, stb. ) Még Kerényi az, akinek nincs köze a szentendrei művésztelephez, a Vajda körhöz. Érdekes: minél később alapítottak egy múzeumot, annál kisebb a látogatottsága. Oka: egynapi turizmust "bír el" a város, nincs szállodája, vendéglátóipara. S.S.: Alapvetően városi múzeumnak indult minden. Két alap-pillérre épült: a helyben található régészeti ásatások anyagára és a helytörténeti-néprajzi anyagra. Ekkor (1950-es évek vége 60-as eleje) a képzőművészet csak annyira volt jelen, amennyire a munkatársak egy-egy kiállítást készítettek. A váltás a hatvanas években történt: megalakult a PMMI és a megyei hálózatok országszerte kiépültek. Hozzá jött, hogy az aczéli kultúrpolitika a képzőművészeteket preferálta. A legfőbb probléma az szerintem, hogy a múzeumok nem a szentendrei művészetre épültek, hanem épp a helyi hagyományok eltakarása volt a célja. Ennek a célnak ez a hálózat megfelelt, de "kilógó" múzeumok is vannak. Igaz, hogy a művészettörténészek a Kovács Margitot támadják, de mint múzeumigazgató, a bevételek 92%-át produkáló intézményt védem. Ráadásul nem veszek részt értékek lebontásában - egy megyei igazgató ilyet nem vállalhat fel. H.F.: A romló tendencia az országos romlás része, nem elsősorban helyi probléma. Senki nem akarta, amit az Aczél kitalált: sem szentendrei művészek, sem más - mármint, hogy "telenyomja" a várost kis múzeumokkal. Már a hetvenes évek végén szóba került egy nagy 339
