Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Soós Sándor: Székesfehérvár-Felsőváros népének gyalogos búcsújárása Kiscelbe (Celldömölkre)

„Nyújtsd ki mennyből ó szent Anyánk kezedet, Ne utáld meg szükségében hívedet. Mária, Mária, Mária! Szűz Anya. Oltalomhely Isten után csak Te vagy, Ügyem vedd fel, mert esedezésed nagy, Mária, Mária, Mária! Szűz Anya.

72 Az állomáshoz eléjük ment a plébános az ottani két vezérzászlóval, amelyeket két gyerek vitt, s ettől kezdve ez a két vezérzászló haladt a búcsúmenet élén. A plébános a búcsúelöljárók közé állt. A templomhoz érve a plébános néhány üdvözlő szót szólt a templomajtóból. Azután a precesszió balról jobbra megkerülte a templomot és a mögötte lévő Kálváriát, majd a templomajtóhoz visszatérve sorban mindenki megcsókolta a küszöböt. A templomba lépve letérdepeltek és térden csúsztak a kegyoltárig, megkeililték azt, majd az oltár előtt megcsókolták a földet. Csak ezt követően álltak fel, s mentek hátra leülni a padokba. A plébános ekkor mondta el a befogadó beszédet. Ezt követően a búcsúvezető felolvasta a beköszöntő imát, elmondott két Miatyánkot, két Üdvözlégyet. Azután következett a Szentségfelmutatás, mely alatt a „mennyországnak királynéja..."-át énekelték. Az ének végeztével a búcsúvezető így szólt: „kedves testvéreim, hála Istennek megérkeztünk a kegyhelyre, foglalják el helyüket és este hét órakor jöjjenek el a litániára.

73 A zászlókat a templomban hagyták, a többség a szállásra ment, csak néhány asszony maradt a templomban imádkozni. A szállás régebben a Korona vendéglő padlásán volt szalmán. Ezt követően a Domonkos nagyvendéglőben szálltak meg. Itt egy nagy helyiségben aludtak, a földre hintett szalmán, amire a vendéglős egy nagy ponyvát terített, végül mindenki erre tette rá saját takaróját. A férfiak és a nők külön sorban aludtak. A szállás díja fejenként 50 fillér volt. Néhányan a litániáig is ledűltek pihenni.

74 A kocsisok beálltak a vendéglő udvarára, a bugyrokat leadogatták és felvitték a szállásra. A búcsúsok többsége az elhelyezkedés után sietett a vendéglő nagytermébe, ahol - általában főtt ételt, többnyire babgulyást - vacsoráztak. Hétkor volt a litánia. Ezután gyorsan pihenni tértek, hiszen nagyon fáradtak voltak. 2. A búcsú napja Reggel viszonylag sokáig aludtak. Ébredés után az udvaron lévő vályúnál és a lavórokban mosakodtak meg. Szappant, törölközőt mindenki vitt magának. A hét órás misén vettek részt, hogy ne legyenek sokáig éhesek. Ezt a misét a fehérvári búcsúsok szándékára ajánlották fel. A mise alatt a felajánlást követően végezték a búcsúsok az Offertóriumot: Ekkor sorban, balról jobbra haladva, tizenhárom-tizenöt égő gyertyát kézről-kézre adva, megkeililték az oltárt, közben megcsókolták a pap kezében lévő feszületet. Pénzt tettek az oltárnál álló kis asztalra, majd visszaültek a helyükre. A mise után reggeliztek, ekkor volt a szórakozás ideje, ekkor vásároltak kegytárgyakat, búcsúfiát is. A kegytárgyárusok már szerdán megérkeztek. Keresettek voltak a celli emlékek: képek, szobrok, szentképek. Kedvelt búcsúfia volt a „kaputárium". Ez kis Szent Antal szobor, amit a pénztárcájukba téve maguknál hordtak, hogy a pénz soha ki ne fogyjon belőle.

75 Sokan vásároltak mézeskalácsot, leginkább a Jézust, Máriát, a celli emlékeket és a szíveket. Vettek mézeskalács olvasókat is a hozzátartozóknak, kisebb gyerekeknek és a leányoknak. Ezt a nyakba akasztva viselték.

76 A mézeskalácsosok árultak még mézespurudlit. Ez gömbölyű vagy hosszúkás mézes sütemény, amelyből egy csomagban tíz darab volt található. Ezen kívül az árusoknál lehetett vásárol22