Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán
tésben és a háziipar kialakításában és fejlesztésében, valamint a nyaraltatási program megszervezésében látta. A fent vázoltakat - a szerző megállapítása szerint - az olcsó munkadíj és a vámés valuta-védelem indokolja. Viszont mindenki irtózik a befektetésektől, úgy, hogy a tervek csak tervek maradnak. Éppen ezért a volt polgármester egy konkrét javaslattal, kéréssel fordul a város tisztviselőihez, hivatalnokaihoz, ami eképpen szól: "szerezzenek maguknak tulajdonul, bérbe, ki ahogy tud, egy-két hold gyümölcsösnek megfelelő ingatlant, és mutassák meg, ne szóval, de elöljárókhoz illően, akik tényleg jó példával járnak elöl, mit lehet hozzáértő kitartással /amit intelligens embernek könnyebb elérni / produkálni a szentendrei földből."/43/ Ebből többszörös hasznuk származna: egyfajta pionír munkával hozzájárulnának az optimális módszerek, az ideális út megvalósításához, "mert egy ilyen mozgalom intelligens kezdeményezés nélkül nehezen indul. " Másrészt a megtermelt áru eladható, vagy felhasználható; emellett az egészséges életmód is biztosítható; ezenkívül állandó kontaktusban lehetnek választópolgáraikkal, így panaszaikról, kívánalmaikról első kézből szerezhetnek tudomást. "A város vezetőinek össze kell nőni gondolatban, érzésben, sőt érdekben is a város közönségével, haladás és harmónia csak így lesz valóban kitermelhető." /43/ Akkor, amikor Antolik Arnold az "értelmiségi-értelem-ész" prioritását hirdeti mindenek felett, ugyanakkor ismételten hallani véljük a francia felvilágosodás visszhangját. A szerző másrészt kritikával illeti az intelligenciát, ugyanis ők bizonyos jóindulatú fölénnyel /ergo: lekezelően/ fordulnak a nép panaszai, óhajai felé, ahelyett, hogy okítanák, felvilágosítanák azt. "Ezt a hiányt aztán a nép máshol keresi és meg is találja. Ne csodálkozzunk, ha nincs köszönet benne." /44/ XIV. / MÉG EGY KÉRDÉS Az utolsó előtti fejezet kor-elemzése megdöbbentő párhuzamokat mutat napjaink problémáival. Antolik Arnold egyéni nézőpontja itt is kifejezésre jut! Országos szinten a fő gondot a passszivitásban látja, amit - adott történelmi helyzetben luxusnak tart. Ugyanis a kérdés sajnos már nem a munka rentabilitása, hanem annak az egyszerű lehetősége.... Minden olyan munkához hozzá kell látni, ami egyáltalán adódik, s ami elvégezhetőnek látszik. Elsődlegesen az import "leszorítását" kellene megvalósítani, mégpedig úgy, hogy a behozatali "sürgősségi lista" szerint, a hiányok pótlására ráállítják a hazai ipart. Egyéni szinten a kiadások csökkentésének módozatait kell megvizsgálni, hisz "ma a kiadások fedezése már igen sok embernél, legelső életszükségletekre nézve is kezd probléma lenni /.../ Nem szabad addig gondolkozni, amíg az utolsó bútort is el kell adni, hogy teljen lakbérre, fűtésre, ételre, ruhára." /45/ Az ország kicsinysége ellenére is elég nagy ahhoz, hogy el tudja látni lakással, élelemmel, ruhával az arra rászorulókat. El tudja látni, feltéve ha azok dolgozni akarnak!... Ennek módja - a szerző szerint -, ha a fővárostól távoli falvakban, helységekben az emberek egy-két hold földet vesznek, vagy bérelnek /mindez kitelne az évi pesti lakbérből!/. Ha ezekre a földekre akár vályogból készült házacskákat építenének, már nem kellene félniük a kilakoltatás rémétől; de az éhenhalástól sem, mert az élelmet megteremné a föld. "Mezőgazdasági állam vagyunk. A bajokat az egész világon a tényleges szükségleteken felül nőtt és mesterségesen igényeket növelő ipar és kereskedelem üzlet- és profitéhsége okozta." /45/ Éppen ezért - állapítja meg a szerző - a recessziót elsősorban az iparilag fejlett államok fogják megérezni." /Mint ahogy az 1929-33-as válságban ez meg is történt!/ Tehát: ki a nagyvárosokból. Vissza a kis városokba. A faluba. Vissza a földhöz, amely el tudja tartani azt, aki megművelni valójában akarja." /45/ 188
