Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán

Ezen szép és hasznos működési alap megfogalmazása dacára, 1932-re a helyi pénzintézetek már nem hiteleznek /gazdasági válság, csőd időszaka/. Hitel nélkül pedig - állapítja meg a szerző - a kapitalista gazdasági rendszerben nem lehet semmit sem csinálni. A pénz- és hitelügyben meg kell találni tehát a legoptimálisabb megoldást, és ez, a városi takarékpénztár. „Szentendrén mindenki szegény. Idegen viszonylatban is számottevő vagyona csak a városnak van. A városnak e nagy vagyona mellett megfelelő, már amúgy is díjazott adminisztráció áll rendelkezésére, felszerelt, berendezett helyiségekkel." /40/ A pénzintézet megalakításához tehát a minimális rezsire lenne szükség; a hitelintézet alapszabályát pedig könnyen lehetne a várospolitika célkitűzéseihez igazítani. A városi takarék alaptőkéjét a város holt vagyontételeinek mozgósítása szolgálná, és amennyiben kompetens vezetés intézné az ügyeit, úgy a takarékpénztárban meglenne a teljes bizalom mind a környék betétesei részéről, mint a vele összeköttetésbe lépő fővárosi pénzintézetek részéről is. Az ilyen takarékpénztár könnyen fog gazdaságilag elfogadható hitelekhez jutni; és mivel kis rezsivel, hatékonyan dolgozik, ezeket a hiteleket ő is kis kamattal adhatja tovább mindazon igénylőknek, akik, „itt valamit termelni tudnak és akarnak."/41/ (Zárjelben hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az adminisztráció - rezsicsökkentés összefüggései itt ismételten választ jelentenek arra a vádra, ami szerint Antolik Arnold polgármesterkedése folyamán túlméretezett volt a városi hivatalnoksereg száma, és nem indokolta semmi e „duzzasztást". Nos, itt van az egyik indok...) A városi takarékpénztár alapszabályát pedig úgy kell megfogalmazni, hogy az egyfajta pozitív értelemben vett „protekcionizmus" alapján azokat szolgálja, akik a város fejlesztésének érdekében veszik fel a hiteleket. „Az alapszabályok kimondhatnák, hogy pénzt a városi takrékból csak az kaphat, aki azzal tényleg csinál is itt valamit, teremt: jövedelmi forrásokat és munkaalkalmat."/4l/ A városban hatalmas értékek feszülnek, vagyonában és polgárai erkölcsi tartásában. Ha ezeket mozgósítani lehetne, megoldódnának mindazok a kérdések, amelyeket a fejezet felvetett. Antolik Arnold szerint a tehetséget és a kompetenciát kell közös nevezőre hozni a város képviselőtestületében ahhoz, hogy a dolgok jól menjenek. Mindaz, amit a szerző a tanulmányában körvonalazott, könnyűszerrel elvégezhető lenne, ha hozzáértő emberek kemény munkával állnának hozzá, „ha azt a 20 okos, megfelelő súllyal bíró és egymást megérteni tudó ember akarná. Kezdve a hegyközségek megalakításán, amelynek a legelső lépésnek kellene lennie az intenzívebb gyümölcstermelés és gazdálkodás megteremtése érdekében /írott szó és tett összhangját lásd Antolik Arnold életrajzában!/ és végezve a város szépítésén és rendezésén; minden akkor és ott, amikor és ahol kell."/41/ XIII./ FELHÍVÁS A VÁROS TISZTSÉGVISELŐIHEZ, INTELIGENCIÁJÁHOZ. /A fejezetcímet ismételten mi adtuk, a szerző ezt is csak számozta./ A zárómondatok sora tulajdonképpen már az előző, XII. fejezet végén elkezdődött; az általános helyzetelemzések, kívánalmak, célok meghatározásának felsorolásai a XIH-ban folytatódnak. Mindazok a programpontok, amik eddig elhangzottak, most összefoglalva, tételesen megfogalmazva, az "ismétlés-bevésés" funkciót szem előtt tartva, újra megfogalmazódnak. Elsősorban a határozott célkitűzés követelése a várospolitikában. "Egy jól vezetett országban, egy jól szervezett testületben, egy céltudatosan irányított városban, nemcsak a vezetőség minden tagjának, de minden polgárának, minden egyes érdekeltnek pontosan ismernie kell, mit akar az összesség elérni" /42/ A fő célt kell a város vezetőségének kitűznie, és mindent e cél alá kell rendelnie. Ugyanis a fő cél magában hordozza a részletcélokat is, melyeknek egyike-másika "konjunkturális alapon" mindig is elérhető, megvalósítható. Antolik Arnold az akkori konjunktúrát a gyümölcstermesz187