Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán
tő lenne az ingatlantulajdonosok bevonásával. Amennyiben helyesen alkalmaznák /vagy egyáltalán, alkalmaznák!/ az ide vonatkozó szabályrendeletet, ha a város vezetősége, a szakosodott iroda tervszerű, kevés költséget felemésztő irányításával történne az utak kiépítése, minden ingatlantulajdonos örömmel állná a reá eső részt. "A szem előtt tartandó cél az volna - olvassuk tovább a tanulmányban -, hogy több, egyenletesen emelkedő árnyas úton jusson ki mindenki az erdőbe, Sztaravodára és a többi végpontra úgy gyalog, mint autón, vagy kocsin - aminek a belterjes gazdálkodás szempontjából is nagy jelentősége van." /31/ Addig, amíg nincsnek elégséges és jó utak, nem lehet szó sem intenzív, belterjes gazdálkodásról, sem a nyaralók ide vonzásáról. VIII./ LIGET A PAPSZIGETEN, A BÜKKÖSPATAK JELENLEGI MEDRÉBEN ÉS KÉT OLDALÁN Az előző fejezetben tárgyalt árnyas utak kialakításához kapcsolódik az a javaslat is, miszerint - a kérdés idegenforgalmi aspektusait is figyelembe véve - sétányokat, ligeteket kell létrehozni a belvároshoz közeli helyeken. A szerző erre a Papszigetet és a Bükkös patakot, annak völgyét tartja alkalmasnak. A Bükkös patak egyike az Esztergom-Visegrád-Szentendrei hegységből fakadó patakoknak. Hossza kb. 13 km. Bő vízhozama szinte "előírta" a malmok telepítését partjaira. így a XIX. század elején mintegy hét malom működött a patak mentén, amelyekből az egyik papírmalom volt. /Ezért is nevezték Malom partnak a mai Bükkös partot/. "A hatalmas fákkal szegélyezett csendes patak mentén villák és nyaralók épültek. Az utca egyik része nem szokványos, járdákkal összekötött házak sora. A neve is jelzi, hogy hangulatos, gyönyörködtető sétákra hívó part." 56 /7. kép/ A Papszigetet, Szentendre "Margitszigetét" homokzátonybői alakította ki a Duna. Napjainkra megvalósult a polgármester álma, hisz kialakult a sziget infrastruktúrája /kemping, étterem, intézmények nyaralói stb./; a vízi élethez szükséges tárgyi feltételek; és még megvannak, léteznek a felüdülés természetadta lehetőségei /évszázados fák, sétány, jó levegő, vízpart/. A szigetnek, ami "egy kis híddal, némi rendezéssel és fásítással, külön vonzereje lenne a városnak", van hídja, rendezett is, fái is vannak /sőt, még meg van az a természeti ritkasága is, amit minden városismertető jelez: a platánfákra felfutó, vadon termő szőlő is!/, így "a város ligete, weekendező oázisa" /32/ mára már valóság! IX. FÁSÍTÁS Előző fejezetünk egyik végszava a "fásítás" volt, most folytassuk ezzel az elemzést! Antolik Arnold a fásítási programot a szmerdáni, nagykiterjedésű parlag hasznosításával kívánta megvalósítani. Ez a terület az erdőtől a Kálváriáig tartott, és legelőnek sem igen volt használható. Ami a fafajtát illeti, a szerző a Pinus Austriaticust /ausztriai fenyő/ javasolja, ami bírja a követ, a kötött talajt és az éghajlati viszonyainkat. A fásítást ezen kívül mindenütt meg kell valósítani, ahol csak lehet; az utak szélesítésével és 10-20-30 holdas tömbök "lehasításával" a domboldalakból. És ami a lényeg; az embereknek kedvet kell csinálni a gyors, intenzív, átfogó fásításhoz. Hogyan lehet stimulálni a lakosságot? Ugyanúgy mint a várospolitikában, városalakításban való részvétel egészében: tervszerű munkával, kompetens intézményrendszer kialakításával, maximális segítségnyújtással. "Ha a város mérnöki hivatalának ilyen városi programja már lett volna, ma már vadgesztenye fasorban sétálhatnánk ki a Staravodára a cca. 10 év előtt elkészített, de kopáran hagyott, kietlen staravodai út helyett. És Szentendrének 5-6 ilyen, az erdőbe vezető útjának kellene lenni, és lehetne is, egy egész kis jóakarattal. Mert évente akár 10.000 fát is 182
