Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Schleininger Tamás: Mementó. Kesserű Kálmán a szentendrei járás volt főszolgabírája

A II. világháborús és az azt követő évek emlékeiről kérdeztük özv. Kesserü Kálmánnét. Elmondása szerint Szentendrén és környékén kb. 350-400 lengyel menekült tartózkodott, akik szétszóródtak a községekben, de itt a városban is elég sokan voltak. Amint azt a hivatalos köszönőlevél is tanúsítja, a volt főszolgabírótól kapott igazolások lehetővé tették a lengyelek szabad mozgását; majd még a német megszállás előtt, Kesserü Kálmán hathatós segítséget nyújtott ahhoz, hogy a menekültek zöme elhagyhassa az országot. Mindezekért kapta a magas lengyel állami kitüntetést. Az, hogy Kesserü Kálmán családjával végül is emberhez méltó lakásba költözhetett /a Hamvas Béla utcába/, ennek a kitüntetésnek köszönhető. /3-,4.,5. fotó: A lengyel kitüntetés; A kitüntetés igazolványa; A kitüntetés viselési engedélye/ A piliscsabai és pomázi nyilatkozatokat, a volt főszolgabíró özvegye személyes emlékeivel egészítette ki, a Szentendrén elhelyezett zsidó családok életkörülményeit illetően. A családok magánvillákban kaptak szállást és ellátást. Ezeket az emberséges körülményeket mindannyiszor köszönettel és hálával viszonozták a családtagok, valahányszor a főszolgabíró terepszemlén járt náluk. Özv. Kesserü Kálmánné ezek után a kiürítési parancs megtagadásának motivációjáról beszélt. Férje, az ország iránti hűséggel indokolta elhatározását és azt, hogy a községi elöljáróságot sem kötelezte, az általa megfutamodásnak minősített tettre. Szóba került a posta és a patakhíd felrobbantásának megakadályozása is. Mindkét esetben sikerült a katonákat meggyőzni tettük értelmetlenségéről, hisz az orosz csapatok már a város határában harcoltak. A háború befejezésével Kesserü Kálmánt elbocsájtották a szolgálatból. Mint annyian, ő is az igazolóbizottság elé került. Felesége elmondása szerint, itt Szentendrén igazolták - illetve nem igazolák ! - itt volt a tárgyalás. Lehetetlen vádak hangzottak el. /Ezekből csak egyet: "a főszolgabíró a községekben pofozta az embereket"/. 16 község tartozott a járáshoz: a 16 községből egyetlen egyben akadt valaki, aki ellene vallott. És ez elég volt ahhoz, hogy ne igazolják, hogy b. listára tegyék. Kesserü Kálmán természetesen fellebbezett, ami büntetővádi eljárást eredményezett; ez letartóztatással és fél évi vizsgálati fogsággal járt. Erre így emlékszik özvegye: az édesanyjánál tartóztatták le. Átvitték Tolnára; majd vissza Szentendrére; azután Pestre, ahol végül is a Markóba került. Ha egy ilyen helyzetet egyáltalán minősí/ teni lehet, akkor azt mondhatjuk, hogy ott volt a legjobb dolga, ugyanis "beszippantották" az irodába dolgozni. Tudták ugyanis, hogy jogvégzett értelmiségi, s úgy látszik, szükség volt olyan emberekre, akik értettek a dolgokhoz. Úgy, hogy nagyon sok vádirat ment át az ő kezein... A tárgyaláson - felesége elmondása szerint - rengeteg tanú volt, és akkor is csak egyetlen ember vallott a volt főszolgabíró ellen. /A kivonatos népbírósági ítélet sajnos nem tartalmazza a vádpontokat!/. Bizonyítani lehetett azonban mind a tanúvallomásokkal, mind /az általunk is ismertetett/ írott dokumentumokkal, nyilatkozatokkal, igazolásokkal, hogy minden vádpont koholmány és hamis. Bűncselekmény hiányában a népbíróság felmentette Kesserü Kálmánt. A felmentés viszont nem vonta maga után automatikusan a rehabilitációt is! A volt főszolgabíró családját 1948-ban kitették régi otthonukból és egy Péter Pál utcai házba költöztették, ahol szükséglakás szintű, szoba-konyhás lakrészt kaptak. Itt éltek hárman, egy nagyfiúval a családban... Kesserü Kálmán dolgozott kőbányában, mint kőfejtő; majd Pestre járt éjszakai fűtőként; és volt többek között biztosítási ügynök is. Az 1956-os év némi könnyebbséget hozott a család életébe, ugyanis az addig elhelyezkedni nem tudó feleség, végre munkához jutott: egy édesség boltba került, mint takarítónő. Fiúkat is ebben az évben vették fel a műszaki egyetemre, ugyanis a tömeges disszidálás miatt probléma volt a karokon a létszámmal. így eltekintettek a b. listás apa "múltbeli cselekedeteitől". Ilyen "szerencsével" sikerült elvégeznie az építészmérnöki szakot. 272