Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Soós Sándor: Székesfehérvár-Felsőváros népének gyalogos búcsújárása Kiscelbe (Celldömölkre)

királyaink véglegesen Budán telepedtek le, s az állami élet eseményei is ott zajlottak, de a középkor végéig Fehérvár maradt a királyi koronázó és temetkezőhely.

25 A város zavartalan fejlődése Mátyás halála után ért véget. 1490-ben Miksa seregei kifosztották a várost. 1543-ban Szulejmán szultán foglalta el Fehérvárt, amely - kivéve az l601-l602-es időszakot - egészen 1688-ig török kézen maradt.

26 1688 után a város vallási ügyeit szinte kizárólag a jezsuiták intézték az olasz származású Venossi Lőrinc vezetésével. Venossi telepítései révén 1700-tól megváltozott Fehérvár lakosságának összetétele. A török kori magyar és rác lakossághoz kezdetben magyarok, majd egyre jelentősebb számban németek és morvák csatlakoztak. A rácok és a magyar iparosok a Rác- illetve a Palotavárosban laktak, a földművelő családok a Budai külvároson kívül alakították ki falusias negyedüket, a Belvárosban szállt meg a helyőrség, az egyház, (a szerzetesrendek) és a német telepesek.

27 A fehérvári parasztság jelentős része a XVIII. században telepedett le, akiknek leszármazottai ma a Felsővárosban (a régi Budai külváros és környéke) és az Alsóvárosban (a mai Széchenyi utca) élnek. A Felsőváros lakossága máig a leghagyományőrzőbb.

28 A XVIII. század folyamán a középkori magyar város a délnémet-osztrák barokk szellemében újjászületett. Vonatkozik ez a művészetre és nyilvánvalóan a vallásos lelkiségre is, amelyre bizonyára hatással volt az egyház által irányított betelepülő német iparos réteg is.

29 A barokk vallási hitélet főleg körmenetekben és zarándoklatokban nyilvánult meg, melyeknek jelentősége különösen megnőtt az 1739-es pestisjárvány után. A jezsuiták ekkor körmenetet vezettek a Szent Sebestyén templomba. Május 5-én pedig Szent Keresztre (Pilis) ment zarándoklat, amelyet néhány polgár kezdeményezett, akik lobogót csináltattak. A jezsuita plébános támogatta búcsújárásukat.

30 Kisboldogasszonykor a jezsuiták vezettek Bodajkra zarándoklatot, amelyen 1703-ban ezren vettek részt.

31 A búcsújárás minden plébánián közkedvelt volt.

32 A Felsőváros magyar származású parasztsága az 1739-es pestis után kápolnát épített és fogadalmat tett, hogy Szent Sebestyén és Szent Fábián napját minden évben körmenettel ünnepli meg. 1750-ben kolera és sáskajárás pusztított Fehérvárott. Hogy a járványok és minden egyéb veszedelem elkerülje a várost, a Felsőváros lakossága még abban az évben fogadalomból Kismáriacellbe zarándokolt, s ott értékes kelyhet ajánlottak fel. A Felsővárosban pedig Máriaszobrot emeltek, amelyhez minden évben körmenetet vezettek.

33 A hagyomány megőrizte, hogy a sáskák a mező elpusztítása után a város nádfedeles házait is meglepték. A fogadalmi zarándoklatokon - az első időkben - minden felsővárosi családból részt kellett venni valakinek. A fogadalmi zarándoklatok emléke ma is él, s a búcsújárás mind a mai napig fennmaradt. Hogy a XVIII. századvégi és a XIX. századeleji búcsújárások méreteit jobban el tudjuk képzelni, nézzünk meg egy 1828-ra vonatkozó statisztikai feldolgozást a Felsővárosról. A zárójelben lévő adatok Fehérvár egészére vonatkoznak. A családfők száma: 1299 (2714) ebből nemes: 41 polgár: 335 házas zsellér: 357 háznélküli zsellér: 566 Foglalkozás szerinti megoszlás: közszolgálati és szabadfoglalkozás: 75 iparos: 166 kereskedő: 14 őstermelő: 596 bizonytalan: 448 7