Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

detileg kalácstésztából készült. Három ágat összefontak, körülkerítették. A sarkaira tésztából rózsákat raktak, közepére pedig vőlegény és menyasszony figurát/'

1 A harmincas években már általánosan elterjedt a piskótatésztából készült, krémmel töltött menyasszonykalács, cukormáz bevonattal, színes muskátlival, levelekkel díszítve, készen vett vőlegény és menyasszony alakkal.'

42 A 60-as évektől már két „menyasszonykalács" készül, a vőlegénynek barna, a menyasszonynak rózsaszín bevonattal, fehér díszítéssel. A téglalap alakú forma, a sarkok magasítása és a figurális vagy virágdíszek - mint jellemző jegyek - maradtak.(15.kép) A vacsoránál a 60-as évekig megmaradt a fiatal pár közös tálból evése, ami összetartozásukat jelképezte. Éjfél után г már „zákányos" (kapatos) vendégeknek csirkebecsináltat tálaltak fel, ez a szokás ma is él, csakúgy mint a hajnal felé készített kávé kínálása. Az italok terén is változásokat tapasztalhatunk. A századelőn a lakodalomban sok bor és kevés pálinka fogyott. A második világháború után kezdett elterjedni a sörfogyasztás, a 60-as évektől pedig a röviditalok választéka bővült, és a pótkávét felváltó feketekávé az étkezések után is szerepel az étrendben. Ipolytölgyesen a lakodalmi étrend változását a századelőtől napjainkig a húsételek változatosabb készítési módjai, a köretek étrendbe iktatása és a hagyományos tésztafélék háttérbe szorulása jellemzi. A szőlőtermő vidéken az italfogyasztási szokások csak a második világháború után kezdenek megváltozni, a sör és a vásárolt pálinkafélék elterjedésével. Itt kell megemlíteni a kávéivási szokások megváltozását is. A csak lakodalomban sütött, kultikus eredetű kalácsfélék közül a faluközösség és az új pár kapcsolatát erősítő funkciójú kulcsos kalács a 60-as évekig, a szűkebb rokonsággal közösen elfogyasztott menyasszonykalács - megváltozott alapanyagokból készítve - napjainkig megmaradt. Az ipolytölgyesi lakodalom, különböző korok műveltségi elemeit ötvözve, azonos vonásokat mutat a nyugati palócok házasságkötési szokásrendszerével. A faluban a századelőtől a 60-as évekig a lakodalom rendje nem változott. Ekkor azonban a fiatalok foglalkozásváltása, a viselet elhagyása és a rendszeres jövedelemhez jutás együttes hatására megkezdődik a lakodalmi szokások változása. A 70-es években a fiatalok jelentős része már a falun kívül kezd új életet. Erre az időszakra esik a lakodalom új rendjének kialakulása, amelynek jellemzői a lakodalom helyszínének és funkciójának megváltozása. Az exogám házasságok általánossá válásával a lakodalom - a faluban rokonsági kapcsolattal nem rendelkező család násznépének fogadása miatt - a kultúrházban került megtartásra. Ennek következtében a kifejezetten valamelyik lakodalmas házhoz kapcsolódó szokások kimaradtak a lakodalom rendjéből. A hagyományos lakodalomnak a fiatalok faluközösségbe fogadása volt a célja, a 70-es évektől azonban a lakodalmak résztvevői többnyire a fiatalok más településen való életkezdését segítik. Tehát megváltozott a lakodalom funkciója, ami legjobban az ajándékozási szokások változásában jut kifejezésre. A hagyományos lakodalmi szokások továbbélésének fő oka az, hogy méltó keretet biztosít a rokonság fiataljai életkezdéséhez - viszonosság alapján - nyújtott segítségadásnak. 77