Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen
volt, a 30-as években már 2-2 vőfély van mellettük és a rokonság fiatal legényei, mint kisvőfélyek. A vőfélyrigmus máig a lakodalmi szokáskör cselekményeinek vezérfonala. A családok férfitagjai - a kéziratos vőfélykönyveket továbbadva - gondoskodnak róla, hogy az új generációk fiataljai is a hagyományoknak megfelelően töltsék be a vőfély szerepét a lakodalmakban. A vőfélyek jelképe a fémvéggel ellátott nádpálca (7.kép), megmaradt. A bokrétájuk mellé tűzött „hajtó szalagok" színe a századelőn fehér, a 30-as években színes, a 30-as 40-es évek fordulóján nemzeti színű, később újra fehér. Kalapjukon a 40-es évek végéig megmaradt az aranyos rozmaringág díszítés. (7., 8.kép) A hagyományos lakodalom rendjében a menyasszony koszorúslányaira a menyasszonyházban, az ágyért és rozmaringért való pénzszedés révén több feladat hárult. A lakodalom helyszínének megváltozása feladatkörük szűkülését eredményezte. A gazdasszonyokés a csapos feladatköre nem változott, csak a lakodalom helyszínének változásához igazodott. A 30-as évektől a sütemények, torták és a menyasszonykalács készítésére egyre inkább hozzáértő asszonyok segítségét vették igénybe. A lakodalomhoz fogadott zenekarok létszáma fokozatosan csökkent, az 50-es években már csak 3-4 főből állt a zenekar. A 60-as évektől többnyire hivatásos zenészeket kértek fel, előfordult, hogy fúvószenekar játszott. Ajándékozási szokások A lakodalom során adott ajándékok céljuk szerint több csoportba oszthatók: - jegyajándékok, - a fiatal pár életkezdéséhez adott ajándékok, - a lakodalom megtartásához való hozzájárulás, - a lakodalom résztvevőinek vagy azok egy csoportjának juttatott ajándékok. A menyasszony jegy ajándékai a vőlegény számára: a „jegykendő", amit a násznagy botjára tűznek, a vőlegénynek adott hímzett zsebkendő és a vőlegénying. A hagyományos jegyajándékoknak ez a köre az 50-60-as évekre elvesztette funkcióját. A lakodalom során többé nem használták a násznagybotot, a vőlegény nem tűzte ki a hímzett zsebkendőt a borkétája mellé, a vőlegényinget készen vették. A vőlegény jegyajándékai az előbb kölcsönzött, majd vásárolt jegygyűrű, amihez az 50-es évektől kísérőgyűrű is járult. A házasságkötés után került átadásra a menyasszony jegyruhája, ami a népviselet elhagyásával kimaradt a jegyajándékok köréből. К fiatal pár életkezdéséhez adott ajándékok körébe tartozik a stafirung, amit a menyasszony kapott szüleitől. A 20-as évekig a stafirung egy festett ládából, ágyneműből, asztalneműből és a menyasszony ruháiból állt. A 30-as években a „kasznyi" lépett a festett láda helyébe, a 40-50-es években pedig két szekrény. A stafirung a 60-as évektől változik meg jelentősen. A ruhákat, ágyneműt, asztalneműt vásárolják, többé nem otthon készül, a menyasszony konyhaszekrényt és étkészleteket is kap stafirungként, amit a 70-es évektől teljes szoba és konyhaberendezés vált fel. A 80-as évektől a szülők is inkább pénzzel segítik lányukat. A hagyományos lakodalom keretében a menyasszony kapta meg az ágyért és a rozmaringért szedett pénzt, amit általában ruhavásárlásra fordított. A 70-es évektől a koszorúslányok már csak „rozmaringért" szednek pénzt, ez az összeg is a fiatalok életkezdését segíti. A menyecsketánc з\ш összegyűlt pénzadományok szintén az életkezdés segítése érdekében gyűltek össze. A lakodalomba meghívottak ételajándékaikat eredetileg a lakodalom megtartásához való hozzájárulásként adták (tyúkok, sütemények). A násznagyok nagyobb értékű ajándéka is ezt a célt szolgálta. A 60-as évektől az ételajándékokat felváltotta a háztartási eszközök ajándékozása, majd a pénzajándék. Tehát a lakodalomhoz való hozzájárulás helyébe az életkezdést segítő funkció lépett. 75
