Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

Nemes szép társaság, kik ide gyűltetek, Engem méltatlanul meg nem vetettetek. Hanem lakodalmi tisztességet tettetek, Az Úr legyen ezután a ti vezéretek. Megszokott hajlékom mindjárt itten hagylak, A jó Isten tudja téged mikor látlak. Kész vagyok elmenni, itt nem soká siratlak, De hogy hagyjalak, keservesen szánlak. Legutoljára most tisztelt násznagyuram, Magához is szól még egy pár búcsúszavam. Az Isten segítse, aki az égben van, Vége ím búcsúszavamnak, követem az utam. Már jó egészséggel itt hagylak titeket, Az Úrnak áldása tartson benneteket. Vigasztalja szépen bágyadt szíveteket, Már megyek, kísérem az én kedvesemet. Dicsértessék a Jézus Krisztus! A menyasszonybúcsúztatók szövege a menyasszony családi körülményeihez igazodott. Ha árva volt, a búcsúztató szövege módosult az elhalt szülőről szóló résznél: Árva búcsúztató Majd kiesik nyelvem megbágyadt helyéből, Könnyeim mint a patak úgy folynak szememből. Nem is tudom, hogy kell kezdenem szólásom, Ha körültekintem az én árvaságom. Ha körültekintem a szép társaságot, Jaj, de nem látom az édes anyámat. Jó mennyei Atyám tehozzád fordulok, Kitől sok jókat ezután is várok. Van édesanyám is a szép mennyországba, Aki gondját viseli a szegény árváknak. Ó rendelt nekem egy igaz társat, Kivel hogy múljék el szívemről a bánat. Istenem, óh kérlek nehéz soraimba, Szent fiaddal együtt állj mellettem nyomba. Mert ma változik életemnek útja, Vagy holtig örömre, vagy örökös búra. A lakodalom résztvevői ezután elindultak a menyasszonnyal a vőlegényházhoz. A daloló legények vezették a menetet, utánuk a vőfélyek, a fiatal pár és a koszorúslányok. Őket követték a 56