Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

A rigmust a fő koszorúslány mondta, társa mellette állt, kezében kispárnával. A pénz összegyűjtése után a menyasszony ágyáért szedték a pénzt a koszorúslányok. Az ágy az első szobában volt fölágyazva, tetején külön a menyasszony keresztanyjától kapott párna. Mellette állva mondták a rigmust:

27 Ágyhoz De szép ezen fehér tollú, Miért lu dam oly szomorú. Mikor egyet kihúztam belőle, Mindig kicsordult a könnye. De ő szegény azt gondolja, Hogy amit majd érte kapok, Veszek neki érte zabot. Kedves násznagy uraim! Ne fizessenek fillért, Hanem adjanak forintot! Hogy a mi menyasszonyunk Vehessen nyoszolyát, És a maguk vőlegényével Kialudhassa álmát. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Az ágyért való fizetés sok tréfára adott alkalmat. A vőlegény rokonai szalmát, pozdorját, tyúktollat dugtak az ágyba, bizonygatták, hogy ilyen párnákért nem jár fizettség. A menyasszony rokonai körülvették az ágyat, igyekeztek megakadályozni a mesterkedéseket. Ugyancsak tréfálkozásra és pénzszedésre adott alkalmat a menyasszony cipőjének ellopása. A menyasszony vőfélye felmutatta az ellopott cipőt a vőlegénynek: „Nem viheted a menyasszonyt, mert a cipő itt van. Nem mehet mesztéláb!" A vőlegény elvinné a hátán is, a végén mégis fizet a cipőéit. Mulatozással, tréfálkozással telt az idő a menyasszonyháznál kora estig, amikor indulni kellett a vőlegényházhoz. Előtte azonban a vőlegény vőfélye elbúcsúztatta a menyasszonyt: Búcsúztató Mielőtt elvinnék a ház virágszálát, Hadd mondjam el helyette én a búcsúzását. Mert ő nem fojthatja el zokogó sírását, Azért én mondom el szíve sóhajtását. Vajda, hegedűnek álljon meg zengése, A sarkantyúknak is szűnjék meg pengése, Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése, Legyenek csendesen, míg lészen végzése. 53