Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Ikvai-Szabó Emese: Tárgyak, vágyak, tények. Múzeumszociológiai felmérés Szentendre múzeumaiban

1980 és 1994 közt Szentendre nyolc, illetve 12, megyei fenntartású intézményében a látogatók száma a nyolcvanas forgalom alig több, mint egy hatodára esett vissza. Ha a látogatottságnak a "tetszéssel" valamilyen kapcsolata van - amelynek hatásáról feltételezhetjük, hogy nem erősebb a forgalomra ható más tényezőknél (mint jövedelmek, életmód, stb.) akkor bizony a múzeumügynek a vendégek ilyen arányú visszaesését igen komoly kritikaként kellene értelmeznie! 2. A VIZSGÁLAT CÉLJA ÉS FELADATA A vizsgálat célja a Szentendrén működő állami és önkormányzati fenntartású múzeumok

12 jelen szervezeti, működési és finanszírozási folyamatainak feltárása a részjelenségek összefüggései kimutatásával, a látogatók kikérdezése, az intézményi dokumentumok elemzése és a munkatársak véleményének megkérdezése útján annak érdekében, hogy ezáltal egységes kép birtokában javaslatokat fogalmazhassunk meg a helyi intézményhálózat eredményesebb működése és fenntartása érdekében. Szűkebben e dolgozat egy három oldalról közelítő hatástanulmány, javarészt a látogatottság adatainak feldolgozására alapozva, tágabban pedig egy olyan elemzési kísérlet, ami több módszer és megközelítés egyidejű alkalmazásával azokat a korlátokat kívánja kissé tágítani, amelyek a "hagyományos" múzeumszociológiai adatfelvételek eredményei, a szervezeten belüli ismeretek, a felhalmozott tudás és az abból levonható következtetések, valamint a munkatársak hol objektív, hol kissé szubjektív nézetei, javaslatai, jó szándékú ajánlásai direkt alkalmazása útjában állnak a múzeumi szervezeten belül és kívül. A szerző vállalt változtatási szándéka azonban szigorúan a kötött feldolgozási és módszertani szabályok keretein belül elvégzett munka eredményeire korlátozódik, amely nem öncél: egy hagyományosan nagy hírű művészeti, kulturális és múzeumi központ, Szentendre, és azon belül is Szentendre közgyűjteményei javát igyekszik szolgálni. Azokét a gyűjteményekét, amelyek sokak szerint nem mentesek bizonyos, korábbi időszakokban kialakult felemásságoktól sem. Hogy ebben részes egy korábbi kultúr- és múzeumpolitika is, ez nehezen vonható kétségbe. I3 A nagy fejlesztések, rendszerezések, a szakmai struktúra kialakításának időszaka Szentendrén 10 - 12 évvel ezelőtt lezárult. Az a lendület, amit az akkori kultúrpolitika idézett elő, s amelynek eredményeként Szentendre a "múzeumok városa" lett, mára megtört, elsősorban a források hiánya miatt, de tán a nyárközépi Duna tempóját felvevő, lassúbb folyam nem kárára, hanem inkább előnyére válhat a hosszabb távú spekulációknak. A helyi szakemberek szerint napirenden van az intézmények szerepének általános, a város és a régió-politika szempontjait elismerő fejlesztése-átalakítása, de ugyanígy annak az újrafogalmazása is, hogy a múzeumügy a szentendrei kultúrközeghez miként illeszthető alkalmasabb módon. E kívánalom arra a - fentebb említett, egyenetlen fejlődést előidéző - kultúrpolitikai múltra utal, amiért az ország számos helyein a múzeumokat, közgyűjteményeket befogadó közeg (település) multikulturális környezetébe az intézmények nem mindig illeszkednek szervesen. A közgyűjtemények látogatói emiatt helyenként és időnként "nem azt találják" látogatásaik színhelyén, mint amit a környezet (a reklám, a köznapi ismeretek, a PR) sugall. Ehhez társul, hogy a múzeumok látogatottságáról meglévő információk, a látogatási szokások, a látogatók szubjektív értékítélete, igényei, stb. nem gyakorolnak érdemi hatást a gyűjtemények, tárlatok tartalmi - formai környezetére, tárgyaira.

11 Nos, a mai forráshiányos - és fejlesztési "kényszerektől" mentes, lassúdad időszak Szentendrén épp az elmélyültebb elemzéseknek kedvez, amelyek segítségével a szakma egyes tényállításainak valóságtartalma hosszabb távon vizsgálható. Ezt a kedvező (?) lehetőséget kívánta kiaknázni e munka szerzője is. 284