Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Ikvai-Szabó Emese: Tárgyak, vágyak, tények. Múzeumszociológiai felmérés Szentendre múzeumaiban
szervezetét, belső rendjét. A látszólagos dinamizmus mélyén azonban mégis van valami "állandó", valami "statikus" pont és ez nem más, mint a köz- és magángyűjtemények jogi szabályzása. A muzeális emlékek védelméről, az érdeklődők számára való hozzáférhetőségéről, a múzeumok működési szabályairól egy meglehetősen avult (muzeális!?) jogszabály intézkedik 4 , amely fölött a rendszerváltozással és a kiépülő jogállamisággal ugyancsak eljárt az idő. Valójában a gyűjtemények működési rendjét, céljait, tevékenységét a mai napig egy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa (sic!) által megalkotott rendelet írja le. Emellett nemcsak a legutolsó (1981) újraszabályozás óta eltelt időszak társadalmi folyamatai hoztak újat a működés szempontjából, de egyesek szerint a jogszabály már megalkotása idején is szükségképpen elavult volt. A múzeumok szerepéről ugyanis a hetvenes évek elejétől eltérő szakmai nézetek jelentek meg a szakirodalomban, amelyek nemegyszer eltértek a korabeli, pártállami "hivatalosság" alapállásától is. Vitányi s például a hetvenes évek közepén megfogalmazta, hogy az urbanizációval, a hatvanas-hetvenes évek társadalmi változásaival új távlatok nyíltak a múzeumok előtt. Ezért kifejti, hogy már a kérdéskör felületes átgondolása során is kitűnik, hogy a múzeumlátogatásokban másodrendűvé vált a kulturális tartalom, és az jellegzetesen a turisztikához kötődik. Sokan az utazások, kirándulások mellékaktusaként látogatnak el a múzeumba, automatikusan és anélkül, hogy valójában érdekelné őket, hogy ott mi (és milyen kiállításban) látható. Mindazonáltal, egy mélyebb megközelítés azt is feltárja, hogy az életforma-váltással (a hetvenes évek eleji relatív magas, Kádár-korszaki életszínvonallal) összefüggésben "... a kiállításra kerülő tárgyak puszta megszemlélésével szemben egyre nagyobb szerepet kapnak ... az aktív művelődési formák....". Ez a múzeumok hagyományos funkciójának átalakítását vonná maga után Vitányi szerint. Ezzel szemben - a megújítási kényszerről nem tudomást véve - mintha a "múzeumokban" 6 a mennyiségi fejlesztésen kívül semmi nem történt volna ebben az időben (1970-es 80-as évek). Ikvai Nándor 7 írja: " A fejlesztés azonban sajnos a legtöbb helyen a ' látvány ' felé, az extenzív növekedés felé tolódott el, amelynek most érezni igazán (a jelen gazdasági gondok közepette) a tényleges súlyát. [Gazdasági gondok, már akkor is! Az írás megjelenésének éve: 1988. A szerző megjegyzése] .... Központi koncepció és irányítás híján (vagy erélytelensége miatt) ez az extenzív fejlesztés particuláris érdekeket hordozott legtöbb helyen Sajnos ennek következében a háttér lemaradt, alapszinten tengődött." Ikvai írja továbbá, hogy - pont a Vitányi által jelölt fejlődési irányoknak, kivezető utaknak eleget tenni képes - központi elemzések elmaradtak, nem került sor az egyes intézményi alrendszerek közötti feladatmegosztásra, a szakemberképzés nem figyelt a változó látogatói igényekre, stb. A múzeumügy progresszióját kissé "kívülről" segítő múzeumpedagógiai és szociológiai feltárások, kutatások, szakmai értekezések is ambivalensek. Bors Zsuzsa - Csók Márta 8 felveti a múzeumban megvalósítható pedagógiai és nevelőmunka fontosságának kérdéskörét, de például Heleszta Sándor y feltárja a látogatók által a múzeumban konstatált "hiányosságokat"; épp azokat, amelyek pótlása, megvalósítása révén korszerűbb szemléletű és közönségbarát múzeumról beszélhetnénk. Heleszta elmondja többek közt, hogy a (vizsgálati körbe bevont) múzeum a látogatók szerint "nehezen hozzáférhető", de egytizedük számára kifejezetten "holt világ". A kutató láttatja, hogy a közönség a tárgyak között "elvész", amelynek egyaránt vannak válogatási és rendezési, de csakúgy a vendégek által az intézménybe exportált (a tömegkultúra és a közízlés formálta) közvélekedési elemei is. Az ismert, tárgyiasítható hiányok (feliratozás, tájékoztató és információs pultok, belső szolgáltatások) ugyancsak nem könnyítik meg a látogató dolgát gyűjteményeinkben. 282
