Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Soós Sándor: Székesfehérvár-Felsőváros népének gyalogos búcsújárása Kiscelbe (Celldömölkre)
Majd a hálaadásról szóló litániát végezték el. 83 Este hétkor a Lorettói litániát végezték a Szűz Anyához." ' A délután folyamán a bugyroskocsisok átnézték a szekeret, megkenegették a kocsik tengelyeit, hogy könnyebben forogjanak. A Lorettói litánia után a vendéglőben megvacsoráztak, s ezt követően nyugovóra tértek. Néhány asszony a kegyoltárhoz járult értetkőzni, de ez mindig egyénileg történt. Olvasót, imakönyvet érintettek az oltár széléhez, hogy imájuk hatékonyabb lehessen. Egyénileg mindenki úgy imádkozott, ahogyan csak akart, de a túlságosan kirívó viselkedést megszólták volna. Előfordult, hogy valaki fogadalomból térden körülcsúszta bent a templomot, a kegyoltárt. Ez mindenkinek a saját ügye volt, az okát sohasem firtatták. Többnyire az asszonyoktól lehetett ilyet látni. Rengeteg misét vettek, különböző célokra felajánlva. Úgy látszik, a kegyhelyen elmondott misét hatékonyabbnak tartották. Ajándékot is egyénileg vittek, de feltűnően senki sem csinálta. A kegyhelyen vásárolt kegytárgyakat csütörtök délután vagy este áldották meg a templomban, egy előre kihirdetett időpontban. D.) Hazafelé 1. Búcsú a kegyhelytől Péntek reggel ötkor volt az ébresztő. Megmosakodtak, felöltöztek, a holmijukat összecsomagolták a bugyrosba. A bugyrokat feladogatták a bugyroskocsikra. Ennek végeztével a templomban részt vettek a hatórás misén, amelyen a nép elköszönt a fehérváriaktól. A búcsúvezető pedig elmondott öt Miatyánkot, öt Üdvözlégyet és egy Hiszekegyet, majd a búcsúzó imát is: „íme kegyes Anyám, eljött már az óra, melyben Tőled végső búcsút venni kényszerítettünk, tiszta szívünkből köszönjük és hálát adunk mindazokért a kegyelmekért, melyeket velünk itt ezen szent helyen érdemeink felett kegyesen Istenünktől kinyertél. Azt az egyet kérjük még Anyai jóvoltodból, add ránk Anyai áldásodat, mellyel szerencsésen és minden veszély nélkül házunkhoz és házunknál levő cselédeinkhez visszatérhessünk! Rafael angyal kísérjen és őrizzen utainkban, hogy friss egészséggel hazajuthassunk. Éljen tehát Jézus, éljen Mária, test szerint ugyan elválunk tőletek, de lélek szerint mindenkor itt maradunk nálatok, szívünket e végre örökös zálogul szentséges oltárodon hagyjuk, őrizz Anyai pártfogásoddal minden gonosztól, hogy ne csak itt, hanem még a mennyei dicsőségben is örökké veled együtt imádkozhassunk és dicsérhessük édes Jézusunkat! Édes Anyám Mária. Ámen." Miatyánk, Üdvözlégy. ,ss A zászlóvezetők és a zászlóvivők a zászlókkal együtt állva megkerülték az oltárt és megcsókolták az oltárkövet. Ez után a processzió felsorakozott a templomban és indultak a búcsúéneket énekelve: „Eljött már órája a búcsúzásunknak, Tőled ó kegyes Szűz elválásomnak, Isten hozzád áldott Kis-Cell, Ügyünket ne felejtsd el (Vagyis) Isten hozzád áldott szent Szűz, Tőlünk minden gonoszt elűzz. Milyen nehezen esik szép trónusodtól Ily hamar távozni szent Oltárodtól, Isten hozzád áldott Kis-Cell, 24
