Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Farkas Rozália: A Szentendrei Ipartestület története

mint az 1918. január 17-i körlevelében. A tagdíjak felemelésének szükségességét azzal indokolja, hogy a legtöbb helyen olyan kicsi, hogy lehetetlenné teszi a munkát. Nem elég a hivatalnokok fizetésére, könyvek vásárlására, a jobban tanuló tanoncok jutalmazására sem, sőt helyenként még az irodaszereket sem tudják megvenni. 100% emelést javasol, "ez történhetik akár úgy, hogy a tagdíj egyforma marad, akár pedig úgy, hogy a rendszerint alkalmazott munkások száma vagy az állami adó összege szerint emelkedik, aminek hatása az volna, hogy a szegényebb kevesebb, a jómódúak pedig többet fizetnének".

25 Az 1918. április 7-én megtartott közgyűlésen például a megváltozott viszonyokra hivatkozva a tagság úgy dönt, hogy a tisztviselők fizetését rendezni kell. A jegyzői fizetést évi 400 К., a pénztárnokit 100., az ellenőrit 50 Koronára emeli fel. Fedezetként megemelik a tagdíjak összegét is. A jog utáni díjat 60 K.-ban állapítják meg, a tagsági díj többlépcsős: 20 K-t fizetnek az egy segédet/vagy tanoncot/ foglalkoztató építőiparosok és húsiparosok és a két segéderővel dolgozó egyéb iparosok, 15 K-t fizetnek a segéderő nélkül dolgozó építő- és husiparosok és az egy segéderővel dolgozó egyéb iparosok, 10 K-t a fenti két kategóriába nem tartozó iparosok. 1922. febaiár 5-i választmányi ülés ismét rendezi a tagdíjakat, behajtását negyed évre, a közgyűlés összehívásáig engedélyezi: I. oszály 40 K, második osztály 60 K, harmadik osztály 80 K. Az infláció következtében a tagdíjakat már az 1922. október 8-i rendkívüli közgyűlésen újra rendezni kell. Eltörlik a korábbi osztályokat, minden tag egységesen évi 400 К tagdíjat fizet. A jog utáni illetéket 2000 K-ban állapítják meg. Az 1923- július 22-i rendkívüli közgyűlés a tagdíjakat évi 1000 Koronára emeli. Az illetéket tanonc szerződtetése esetén 2000 Koronában, fölszabadításakor 5000 K-ban szabja meg, azzal a könnyítéssel, hogy ha a mester saját gyermekét tanítja a mesterségre az illetéknek csak a felét kell lefizetnie. Az iparjog utáni illeték 10.000 K, mellyel kapcsolatban a közgyűlés azt kéri a városi tanácstól, mint I. fokú iparhatóságtól, hogy előre szedje be a díjat és az iparjogot csak az kaphassa meg, aki már befizette az illetéket. 1930-ban a bevételt még tovább próbálják növelni a szakmunkások be- és kijelentési díjával, az 1930. szeptember 7-i elöljárósági ülés határozata: "Tekintettel arra, hogy a vidéki munkáltatók helyben alkalmazott szakmunkásait kötelező beés kijelentésével az ipartestület tevékenységét fokozottabb mérvben igénybe veszik, az elöljáróság határozatilag kimondja, hogy az ezzel előállott munkaszaporulat fejében a vidéki munkaadó terhére minden egyes szakmunkás után személyenként és hetenként 20 fillér díj előírandó és minden hó végével beszedendő."

26 1934. február 25-i közgyűlés a tagsági díjakat ismét osztályok szerint állapítja meg, melynek alapját a kereseti adó jelenti, e szerint: 2, 5, 8, 11, 14, 17, 20, 23, 26 pengős tagsági díj létezik. A vidéki telephellyel bíró iparosok által ideiglenesen bejelentett segédek utáni dijat 20 fillérben állapítja meg. Az 1935. február 24-i közgyűlés csökkenti valamennyire a tagsági díjakat, amikor 2, 4, 6, 8, 10, 12, 14, 16, 20 pengő díjat állapít meg. Az 1937. március 7-i elöljárósági ülés a vidéki iparosok által a helybeli építkezések elkészítéséért fizetendő díjakra egy szoba és megfelelő mellékhelyiség után 10 pengő, minden további lakószoba és mellékhelyiség után 5-5 pengőt határoz el. A szakmunkások utáni díj továbbra is 20 fillér, mely azonban méltányos átalány összeggel kiegyenlíthető. Ez utóbbira adódik is példa. Az 1937. június 6-i elöljárósági ülés tárgyalja Sorg Antal építésznek az ajánlatát, mely a papírgyár építésén dolgozó szakmunkások be- és kijelentéséért 200 pengő átalányt ajánl fel az ipartestületnek. A választmány az ajánlatot elfogadja. A szentendrei ipartestület nehéz anyagi helyzetét'számos tény bizonyítja. 1905. január 8-án a városi tanácstól kérvényeznek tűzifát a hivatali helyiség fűtésére. Indokul az ipartestület szűkös anyagi lehetőségét hozzák fel. A városi tanács közgyűlése a kérést elutasítja, így a választmány 1 m

3 tűzifa vásárlását határozza el. 1906-ban újra megismétlik kérésüket a városhoz 2 öl tűzifa kiutalására. 1905-ben, Lám Adolfné temetésére ünnepélyes kivonulást határoz el a választmány 233