Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Farkas Rozália: A Szentendrei Ipartestület története

február 17-i számában megjelent cikket, melyben az ipartestületi elnököt támadják a február 10i közgyűlésről való távolmaradása miatt. A cikk írója ismeretlen, de biztos, hogy a helybeli iparosok közül való. Az iparhatósági biztos figyelmezteti a tagságot, hogy az ilyen ügyeket a közgyűlés előtt kell tisztázni, nem a sajtó útján és nem névtelen újságcikkben. Az elnök igazolja távolmaradását, a közgyűlés elítéli az ismeretlen cikkírót, a lapban helyreigazítást tesz közzé. Az 1930. január 19-i közgyűlésen a jelölő bizottság Zauer Jánost és Baumgartner Jánost jelöli az elnöki tisztségre. Utóbbi nem fogadja el a jelölést, így a közgyűlés újra Zauer Jánost választja meg elnökké, igaz, olyan vita alakul ki, hogy a rend teljesen felbomlik, azt visszaállítani lehetetlen, így a közgyűlést berekesztik anélkül, hogy a többi napirendi pontot tárgyalnák. A tagok egy része a választás ellen fellebbezést nyújt be a polgármesternek. Az ipartestület elnöke az 1930. május 18-án megtartott "folytatólagos" közgyűlésen ismerteti a fellebbezést elutasító polgármesteri határozatot, amelyet a közgyűlés tudomásul vesz. Az 1933. január 22-i közgyűlésen az elnökválasztás során több jelölt is van, Zauer JÁnos 41, Baumgartner János 35, M. Tóth Sándor 5 szavazatot kap. A tagság egy része elégedetlen a választás eredményével és kifogást emel a városi tanácsnál. Az 1933. február 5-i ipartestületi elöljárósági ülés tárgyalja a polgármester határozatát, mely szerint a január 22-i elnökválasztás eredményét megsemmisítette. Az elöljáróság határozatot hoz a polgármesteri döntés megfellebbezésére. Ez nem jár eredménnyel, 1934. március 18-án rendkívüli közgyűlést hívnak össze, hogy az elnökválasztást megsemmisítő polgármesteri és az azt megerősítő alispáni, majd miniszteri határozat után megismételjék az elnökválsztást. A két jelölt - Hikker Jenő és Baumgartner János közül a közgyűlés Hikker Jenőt választja elnökké. Az elnökhöz hasonlóan az ipartestületi jegyzők is hosszú időn át töltik be tisztüket, biztosítva az ipartestület tevékenységében a folyamatosságot. Wächter Alfréd jegyző halála után az 1913. május 2-i rendkívüli választmányi ülés határozatot hoz arról, hogy 13 évi munkásságának érdemeit jegyzőkönyvileg elismeri, temetésén testületileg részt vesz és koszorút helyez el a sírján. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a választások általában rendben történnek, csak elvétve kerül sor olyan viharos választási közgyűlésre, mint a fent említett 1930. január 19-i. Az elöljárósági tagok, póttagok, számvevők választása is többnyire vita nélkül zajlik, a közgyűlés általában egyhangúlag elfogadja a jelölőbizottság javaslatát. Kivétel természetesen adódik, mint 1925-ben, amikor a január 25-én megtartott közgyűlés 8 elöljárósági tagot /akiknek megbízatása lejárt/ és 2 póttagot választ. A jelölőbizottság javaslata rendes tagoknak: Szántó Ignác, Pálfy Sándor, Mancz János, M. Tóth Sándor, Trestyanszky István, Tagor István, Zauer János, Stokker Ferenc, póttagoknak: Jászay István, Sztanyevszky /?/ Rezső. A közgyűlés azonban a következőket választja rendes tagoknak: Szántó Ignác, Pálfy Sándor, Jagosicz Lőrinc, M. Tóth Sándor, Trestyanszky István, Sztanyevszky Rezső, Zauer János, Stokker Ferenc, póttagoknak: Jászai István és Herczeg János. A tagság a vezetőség munkájával elégedett, kifogás csak ritkán fordul elő. Az iratok tanúsága szerint egy alkalommal történt, hogy néhány tag kifogásolta az ipartestület ügykezelését, mert a gyűléseken a jegyzőkönyveket nem vezetik, csak később írják meg, akkor is szabálytalanul, így a jegyzőkönyvben foglaltak nem felelnek meg a valóságnak. Az alispán 1921. augusztus 30-i leiratában jóváhagyja Szentendre város tanácsának 1920. december 31-én kelt elutasító határozatát. Indok: "A panasz alapján lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy az ipartestület ügykezelése ellen kifogás nem emelhető, kötelességeit pontosan teljesíti..."

16 Az 1924. március 23-i közgyűlésen az 1923. évi zárszámadás ismertetését követően heves vita alakult ki a vezetőség tevékenységéről. A közgyűlés a zárszámadást nem fogadja el, mert az nem tünteti fel sem az ipartestület tartozásait, sem az ipartestület tulajdonát képező értékpapírokat, egyéb vagyonát nem sorolja fel, így nem tükrözi az ipartestület tényleges vagyoni helyzetét. A közgyűlés határozata alapján háromtagú bizottságot küldenek ki /Koroknay Jenő, Zauer János, 224