Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán
S ha a megadott célt következetesen szem előtt fogja tartani, magától fog megoldódni mindaz a szép terv, amely feltűnt és elmerült. Ha lesz pénz és forgalom, lesz itt rövidesen: Vízvezeték, Nyári sétány, Akác erdő, Lesznek jó és szép utak, Lesz fürdő, Kórház, Szálloda, Pormentes, tiszta utcák, Patakszabályozás, Új városháza, Szénbánya, Kőbánya, Márgatelep, Mezőgazdasági iskola, Múzeum, Szanatórium, sőt még Kultúrház is. És ami mindezeknél még fontosabb, lesznek, megelégedett, jómódú, egészséges polgárok, akik nem veszekedni fognak, de áldani fogják bölcs elődeiket." /21-22/ Minden kommentár és a teljesség igénye nélkül engedtessék meg a dolgozatírónak, hogy a felsorolás néhány pontjára reflektáljon: - a vízvezeték-hálózat 1949-ben épült meg; - kórháza még nincs a városnak; - nincs új városház, a régit alakították át, bővítették ki; л6 - a szén- és kőbányászatról már írtunk; - múzeum létesítésének igénye már a századfordulón megfogalmazódott: 1899- december 7i képviselőtestületi ülésén elhangzott Saly Ágoston szentendrei lakosnak indítványa a Szent-Endrén létesítendő múzeum és népkönyvtár tárgyában. 1903-ban újra visszatértek erre a kérdésre azzal az Ígérettel, hogy a később felépítendő új városháza épületében lesz erre a célra is helyiség. /Olvashatjuk a Szentendre és Környéke 1903. május 20-i számában./ Azonban a századforduló korában sem az új városháza, sem a könyvtár, sem a múzeum nem valósulhatott meg. 17 IV./ MI LEHETNE SZENTENDRE Ami érvényes volt az 1921. évi "Jelentés" programtervezetére, az érvényes maradt 1932-re, a füzet megírásának időpontjára is. A koncepció az eltelt évek folyamán kibővült, és ezzel homogénebbé vált: "Szentendrének, ha szegénységéből ki akar emelkedni, tudatosan megszervezett, hatalmas gyümölcsteleppé és azon belül kert-, nyaraló- és üdülővárossá kell alakulnia nevelőintézeteinek széleskörű fejlesztése és internátusokkal való kibővítése révén." /23/ Az új elemek Antolik Arnold várospolitikai elgondolásában: a gyümölcstelep kialakítása és a nevelőintézetek fejlesztése. Első esetben a szerző tulajdonképpen személyes praxisát vetíti ki az egész városra. Életrajzi adataiból tudjuk, hogy miután visszavonult a közélettől, a piszketermesztés fiaskója után, őszibarack-, alma-, és cseresznye termesztéssel foglalkozik.' 8 A gyümölcstermesztés gondolata különben nem új, hisz a várost éghajlati és talajviszonyai mintegy predesztinálják erre. 178
