Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Ikvainé Sándor Ildikó: Népi mesterek, művészek Pest megyében

TÓTH LÁSZLÓ (1924) 1924. augusztus 13-án született Tatabányán. Szülei ott dolgoztak a mészkőbányában, de 56 hónapos korában hazaköltöztek Ipolydamásdra, mert odavaló volt a család. A nagyszülei is ott éltek, földműveléssel foglalkoztak. A fa iránti tehetsége már iskolás korában megmutatkozott. „Akkoriban az volt a szokás, hogy az éwégi vizsgakor kiállították egy asztalon az év közben, kézimunka órán készített legszebb játékokat. Nálunk két asztal volt. Az egyiken az osztályé, a másikon csak az én kézimunkáim voltak. Volt abban nagyon sok minden. Akkor is csináltam lovaskocsit, mint most, - a kerekeihez orsócérna karikát vágtunk el -, gazdasági felszerelést, kicsi szobabútort, állatokat stb. Tehát akkor ez bennem már megvolt, csak később, 40-50 év múlva folytatódott, addig nem volt idő a fafaragásra."

63 Foglalkozása bognár. Ezt a mesterséget egy ideig otthon, csak a maga erejéből csinálta, segédlevele nem volt. Amihez hozzáfogott, sikerült. Ilyen volt például a kerekek gyártásának elsajátítása. Egyszerű szerszámokkal dolgozott a háború alatt, de megoldotta. A faluban nem volt bognár, a fronton voltak. így ő dolgozott, ha megkérték. „Akkor nem volt pénz se, természetben fizettek. Krumplit vagy lisztet, ezt is, azt is adtak."

64 Azután 1947-ben a szobi bognár kétszer is följelentette, hogy ipar nélkül dolgozik. Harmadszor már nem jelentette fel, hanem felkereste Tóth Lászlót és hívta, menjen el Szobra hozzá segédnek, majd ő felszabadítja, mert látja, milyen ügyes. Kiderült, azért jelentette fel, mert egy jó segédet akart szerezni. Egy ideig nem ment Szobra, de hónapok múlva, mikor ismét üzent, mégis elment hozzá. Másfél-két évig dolgozott nála. így lett meg a segédlevele. 1949-ben azután a szobi gazdasági vasutakhoz került, ott kapott munkát. 1966-tól Sturovóba jártak át dolgozni, mivel Magyarország ott fogadta a bejövő vasúti árukat és vonatokat. Ők, mint személyzet odaát javították a kocsikat. 1984-ben a vasúttól ment nyugdíjba. Szobrok faragásával, fa- és vörösréz domborítással 1970-71-től foglalkozik, de csak periódusonként, mikor ideje engedi. Néha évekig nem is gondolhat rá más tennivalók miatt. Gyakran farag könyvekben látott képek után. Pl.: Bocskai István erdélyi fejedelemről egy pici képet látott, azt felnagyította, azután domborítással kifaragta. Ugyanígy, nagyítással készült rézlemezre domborítva Báthori István elfogatása, Petőfi arcképe, a Magyarok bejövetele, fára a fia arcképe, stb. Szobrai többnyire élő emberek után készültek. PL: a Favágó с öreg embert egy kirándulás alkalmával látta, ahogyan ült az erdőben. Emlékei nyomán faragta a Juhász és a Borivó című szobrokat is. A Fahordó szekeret emlékei és bognár mestersége alapján 1:10-hez pontosan, a legaprólékosabban örökítette meg. Fél évig dolgozott rajta. Ehhez is, mint minden alkotásához, vázlatot készített. Különféle fákból faragta szobrait. A Favágó cseresznyefából, a Juhász és a Gitáros lány hársfából, az Oroszlán bükkfából, a Fahordó szekér akácfából - ami elengedhetetlen a valódi kocsinál - a ló és a kocsisa diófából készült. Újabban a faragói ügyességet próbára tévő tárgyat faragott: egyetlen falécből láncot készített, úgy, hogy az egymásba kapcsolódó láncszemeken nincs ragasztás. Három egész nap dolgozott rajta, mire készen lett. Az utóbbi években Kuris Lajostól kedvet kapva megpróbálkozott a tojáspatkolással is. Teljes sikerrel! Sőt, a tojást kovácsolt vassal kombinálva különféle kompozíciókat készít. PL: tyúkot, kakast, libát, de repülőt, helikoptert, házat, stb. A különféle elemeket (maga kovácsolja) - pl. a fej, szárny, láb farok - először kartonpapírból kivágja, ennek alapján kovácsolja, hajlítja a tojáshoz,majd rászereli. Nagyon látványos, ügyes figurák kerekednek belőle. Tóth László eddig három kiállításon vett részt Szobon. Sok szép terve van még, biztosan sorra megvalósítja azokat is. 119