Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Ikvainé Sándor Ildikó: Népi mesterek, művészek Pest megyében

Bodrogi Sándor művészi tökéletességre fejlesztette lószőrfonó tudását. Különböző ékszereket és sokféle alakzatot készített. Fafaragó tudását felhasználva minden alakzathoz egy-egy szerszámot faragott, mondhatni egyedi kis „sámfákat", amelyek segítségével formálta a különféle alakú díszeket. Készített nyakláncot, óraláncot, karkötőt, különböző függőkkel ékesítve, ezen kívül fülbevalókat, gyűrűket, díszgombokat is. Kisebb - nagyobb karikákból állította össze ékszereit, gömb, kupola, harang, henger, csepp és toboz formákkal díszítette őket. Mindenféle színű lószőrt felhasznált, ha annak minősége megfelelt. A fehéren, feketén kívül a sárga, barna, szürke és vöröses lószőrt művészi érzékkel dolgozta össze-finom, leheletkönnyű alakzatokká, melyek által még plasztikusabbá váltak az ékszerek részecskéi. A különböző színű szálak kihangsúlyozására egy-egy színes üveggyöngyöt is beépített az alakozatok középpontjába. Sok-sok türelem, jó szem, kitartás kellett a hetekig készülő láncokhoz, fonatokhoz. Bodrogi Sándor meg akarta írni a lószőrékszer készítés könyvét. Sajnos, csak néhány oldallal lett készen, nem tudta befejezni. De nem vitte magával tudományát, hiszen több tanítványa van (közöttük a lánya és unokája is), akiket sok mindenre megtanított, s akik tovább folytatják a népművészet e különleges ágát. Bodrogi Sándor halála óta ma már hagyomány lett, hogy emlékezetére évente kiállítás nyílik, melyeken lószőrékszerkészítők és faragók mutatják be legújabb alkotásaikat. BUCSÁNSZKY SEBESTYÉN (1940) 1940. szeptember 14-én született Pilisszentkereszten. Már a nagyapja is ott élt, a pilisi hegyektől koszorúzott kis faluban. Húsz éven keresztül gépkocsizó volt a foglalkozása, különböző munkahelyeken dolgozott. 1982-ben leszázalékolták, akkor kezdett a fafaragással foglalkozni, „mert nem lehet, hogy az ember ne csináljon valamit".

17 Első fafaragványa 1982-ben egy falra szerelhető fogas volt, melynek falhoz simuló öt oszlopát emberfejek díszítik. Középen a római pápát ábrázolta, mellette jobbra-balra a Háromkirályokat helyezte el, s a jobb szélső oldalon egy öreg férfifej látható. Még 1982-ben készített a helyi templomnak egy betlehemet is, az összes szükséges figurával. Szívesen farag vallásos témájú szobrokat pl. Krisztusfejet, a Jó Pásztort, stb. A pilisszentkereszti Szentkúthoz, amely jeles búcsújáróhelye a környék falvainak, megfaragta a Tizenkét Apostolt. Sajnos, 1990-ben ellopták. Szeretettel ábrázolja több formában is védőszentjét, Szent Sebestyént. Őt különös módon, közel életnagyságban is megfaragta. A Szentkút felé vezető úton található egy kiszáradt körtefa. Ennek törzsébe faragta bele a nyilakkal átlőtt Szent Sebestyént. Azóta a Szentkúthoz járó zarándokcsoportok útjuk közben ennél a fánál is mindig megállnak, s imádkoznak. Különleges, szép fehér hársfából készült 1987-ben a Terhes asszony című szobra, mely egy padon pihenő leendő anyát ábrázol. Faragott egy érdekes fotóállványt is magának. Jól példázza ez a népművészet mai hasznos tárgyakban való megjelenését. Az állvány tulajdonképpen egy hegyes végű bot, mely a földbe szúrható királyfejben végződik, ebbe beerősíthető egy csavar, amely a fényképezőgépet tartja. így saját magát is odafényképezheti a kívánt tárgy, vagy táj mellé. Több mint 100 szobrot készített Bucsánszky Sebestyén néhány év alatt. Falubeliek, idegenek, külföldiek is megvásárolták munkáit. Csak néhányat tarthatott meg magának, mivel szüksége volt a pénzre jövedelme kiegészítéséhez. 101