Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról
MERCZI MÓNIKA: RÓMAI KORI FIBULÁK PERBÁLRÓL ÉS ZSÁMBÉKRÓL ez a 2. században kialakult típus már 380 előtt eljutott Pannónia területére.188 A budaörsi telep Dáciában elterjedt, rómainak tekintett aláhajtott fibulája189 még korábbra, a 3. századra keltezhető.190 A zsámbéki fibula (Kat. 81 = 9. tábla 5) vékony, hosszában domborúan meghajlított bronzlemezből készült, a lábrész félbehajlításával létrehozott tűtartó végét háromszorosan a torzult, eredetileg azonban félkör alakban ívelt kengyel végére tekerték. A budaörsi temetőben előkerült két változat ugyancsak hosszában domborúan meghajlított kengyel-lábrésszel készült, ami alapján a zsámbéki fibulánál kétfajta zárszerkezet is valószínűsíthető. Budaörsön a huzalrátéttel díszített, úgynevezett szarmata típusú aláhajtott lábú fibulapár191 a középső Duna-vidékre jellemző 2x2 csavarulatos, húrhorog nélküli, felső húrozású rugóval készült.192 A budaörsi fibulák teste szélesebb, de ismertek a zsámbéki fibulához hasonlóan keskenyebb kengyel-lábrésszel jellemezhető darabok is.193 A másik, úgynevezett gót típusú változat viszont kéttagú, két huzalból álló, hosszú rugóval készült, amely elterjedési területét (Wielbark kultúra, Baltikum nyugati része, Csernjahov kultúra) tekintve is különbözött az egytagú változattól.194 14. típus: Egytagú rugós T-fibulák téglalap alakú lábrésszel (Kát. 82-83) Az aláhajtott fibulákhoz hasonlóan a birodalom határain kívül kialakult és elterjedt típushoz tartoznak az egy- vagy kéttagú, bronzból vagy vasból készített, 188 Kovács 2004:138. 189 Merczi 2012: 497-498, Kát. 91, 8. kép 1. 190Coci? 2004:147. 191 Merczi 2016b: 453-454, Kát. 30-31, 9. kép. 192 Ionijá 1998:234,238. 193 M:;czynska 2001: 81. 194 Merczi 2016b: 454, Kát. 32, 9. kép.. 195 Schulze 1977:157,161-162. 196 Budaörs: Merczi 2012: 498. (Az 508. oldalon lévő 1. táblázatban más változatokkal összevonva szerepel.); Érd: Merczi 2016a: 93, 1. táblázat. 197 Merczi 2000b: 14-15,75-82; IX. tábla 8-10; X. tábla 1—2. 198 Merczi 2012: 498, Kát. 92, 8. kép 7. 199 Peskaf 1972:122. 200Jobst 1975: 82; Peskaf 1972:124-125. Schulze 1977: 42-43: korábbi, 3. század első fele - 4. százada eleje közötti használatot tételez fel. 201 Schulze 1977: 42. 202Merczi 2012: 499. 203Peskar 1972: 8, 122, Tf. 36, 3 (a katalógusrészben elkeskenyedő lábrészt feltételez, a feldolgozásban viszont a téglalap alakú lábbal jellemezhető darabok közé sorolja; a rajz alapján az utóbbi feltételezés valószínűbb); 17, Tf. 36, 4-5; 20, Tf. 36, 7. A leletek többsége a Kostolec na Hané-i temető sírjaiban került elő. 204Peskar 1972:53, Tf. 42,3. Hasonló díszítéssel, ugyancsak a kengyel teljes hosszában: Peskar 1972: 23, Tf. 36, 6. 205 Riha 1979:16. 206Böhme 1972: 27. 207Böhme 1972: 26-27; Jobst 1975: 87-88; Riha 1979:166-167 208Coci? 2004:148-154,223-228, Pl. CXLVI-CLXVI, 2003-2204. 209Böhme 1972: 27-28; Jobst 1975: 88; Schmid 2010. 44. 210 Gechter 1980:592. 211 Merczi 2012: 508,1. táblázat; Merczi 2016a: 93,1. táblázat. úgynevezett rugós T-fibulák. Közülük az egytagú, 2x2 csavarulatos rugóval ellátott változatok a középső Duna-vidékre és a Przeworks-kultúra területére voltak jellemzőek,195 de egy-egy, többnyire töredékes lelet Pannónia északkeleti részén is felbukkant (Budaörs-te- lep: 0,8 % Érd: 1,5 %).196 Brigetióból viszont változatos kidolgozású, többnyire ép darabok is ismertek.197 A Pannóniából közzétett egytagú leletek száma egy- egy perbáli és zsámbéki, bronzból készített töredékkel növelhető. A 82. számú zsámbéki fibula (9. tábla 6) kengyele félkör alakban ívelt, oldalai párhuzamosak, kereszt- metszete lekerekített sarkú téglalap alakú. A végét és talán a láb kezdeti szakaszát barázdaköteg díszíti. A kengyellel azonos szélességű lábrész eredetileg rövid, téglalap alakú lehetett. Ugyanezt lehetett feltételezni egy budaörsi vasból készült fibulatöredékről is.198 Ezek a téglalap alakú lábbal rendelkező egytagú rugós T-fibulák Délnyugat-Szlovákia és Morvaország területén199 terjedtek el a 3. század közepe-3. század utolsó harmada és a 4. század vége közötti időszakban.200 Kengyelük keresztmetszete nagy változatosságot mutat, a téglalap alakú keresztmetszettel jellemezhető darabok Schulze 53. csoportjába sorolhatók.201 A budaörsi fibula a típus későbbi képviselői közé tartozott.202 A zsámbéki fibulával párhuzamba állítható, csaknem teljesen díszítetlen kengyelű leleteket a fő elterjedési területről ismerünk.203 A 83. számú perbáli fibula (4. tábla 7) facettált felső oldalú lábrésze ugyancsak téglalap alakú lehetett. Kismértékben elkeskenyedő, téglalap átmetszetű kengyele azonban - a zsámbéki fibuláéval ellentétben - a felső oldal teljes hosszában facettálással díszített. Azonos kidolgozású, de vasból készült fibula ugyancsak a téglalap alakú lábbal rendelkező, egytagú rugós T-fibulák fő elterjedési területén fordul elő.204 15. típus: Csuklókaros T-fibulák (Kát. 84-85) A csuklós zárszerkezet késői, csuklókaros formája a 2. század végén jelent meg, majd a 3. század folyamán a birodalmi fibulatípusoknál teljesen kiszorította a rugós zárszerkezetet.205 Közülük a térdfibulákat felváltó, katonafibuláknak is tekintett csuklókaros T-fibulák206 rajnai és dunai tartományokban, ezen belül is elsősorban a felső-germán - raetiai limes mentén terjedtek el,207de nagy számban fordulnak elő daciai leletanyagban is.208 Használati idejüket a 3. század első felére209 vagy a 3. század középső harmadára teszik.210 A típus képviselői többnyire töredékes formában térségünkben is felbukkannak (Budaörs-telep: 0,8%; Érd: 1,5%),211 néhány, többnyire ép leletet pedig Brigetióból ismerünk.212 Ilyen fibulák Perbál leletanyagában egyelőre nem fordulnak elő, Zsámbékon viszont két töredéket is csuklókaros T-fibulaként lehet meghatározni (2,9%). 94
