Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Ottományi Katalin: Késő kelta–kora római településrészletek Perbálon
STUDIACOMITATENSIA 35.-A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE katonaként polgárjogot szereztek, és veteránként többnyire visszatértek falujukba. Továbbá belőlük került ki a városok, köztük Aquincum municipiális hivatalnokrétege is, egészen a markomann háborúkig. A település vezetőrétegének másik elemét a veteránok alkothatták, hiszen a limes közelsége miatt ideális hely volt a leszerelt katonák számára. Akár szülőfalujukba tértek vissza (kelta eredet), akár szolgálati helyük közelében kerestek maguknak birtokot (kelta és idegen eredet), mindenképpen a vidéki vicusok, villák azon rétegéhez tartoztak, akik magukkal hozták a római étkezési kultúrát, építkezési szokásokat, és meghonosították új lakhelyükön. Az ékszerek közül a Rajna-vidéki ko- rongfibula igazolja, hogy idegen, a Római Birodalom nyugati provinciáiból érkező egyének is éltek a faluban az 1. században. E korai, galliai fibulák elterjedése a katonásággal is kapcsolatba hozható, tehát lehetett egy veterán felesége is a fibula viselője.137 A germán övcsat és a szórvány szemes fibula alapján pedig néhány barbár (esetleg szomszédos kvád) család is betelepült Perbálra az 1—2. században. A feltárt településrészlet leggazdagabb, romanizált vezetője lakhatott az 1-2. század fordulóján a 66. házban, a terra sigillata, az amphora és az itáliai vékonyfalú, homokbeszórásos pohárutánzat alapján. Az arányaiban kevés szürke korongolt s kézzel formázott kerámia szerint esetleg idegen eredetű, vagy már teljesen elrómaiasodott bennszülött vezető lehetett (4. ábra 3). A másik, itáliai import edényt utánzó, applikált díszes töredék egy korábbi objektum tetejéről került elő, tehát lakhelyhez nem köthető, de további, erősen romanizált lakosság jelenlétére utal a telepen. Ugyanezt bizonyítja a 62. gödörkomplexumból származó dörzstál töredék is. Jóval szegényesebb s inkább helyi, kelta eredetű családhoz köthető a 60. és 65. házak anyaga. Az Aquincumból érkező termékek közül a 60. házban inkább agyagmázas, a 65. házban a festett edények a gyakoriak (festett sávos és sigillata utánzatok egyaránt). A 65. házban lévő lábastál az az itáliai eredetű forma, melyet talán a katonaság terjesztett el Pannóniában. Bár kézzel formált kivitele bennszülött fazekasra utal. Az egy periódussal korábbi, 57. ház lakói egyértelműen a bennszülött eraviszkusz népességhez tartoztak. Itt a római árut csak kevés festett és nyersszínű kerámia képviseli a sok szürke és kézzel formált mellett (4. ábra 2). A markomann háborúk utáni népességváltást, ki- teljesedett romanizációt jelzik a katonafibulaként is nyilvántartott térdfibulák, melyek viseletét a civil férfi lakosság is átvette a 2-3. század folyamán. Ekkor már ugrásszerűen nő a Rajna-vidéki sigillaták száma is a telepen (pedig ezek csak felszíni szórványok, ásatás ilyen korú objektumban nem történt). Kormeghatározás A feltárt település életén belül részben a stratigráfia, de legfőképpen a kerámia anyag alapján lehet különböző periódusokat elkülöníteni. A jelen cikkben tárgyalt időszakot megelőző őskori objektumokról itt nem szeretnék részletesen beszélni.138 Kerámiájuk szinte minden kelta-római objektum anyagában jelen van. Néha csak egy két darab, jelezve, hogy laktak itt a római kor előtt is, de igen gyakran a bronzkori kerámia van többségben, s az objektum tetején lévő római anyag mutatja, hogy a felette lévő korszak emlékeit már elszántották, vagy lehumuszolták.139 Rétegtanilag az is megállapítható, amikor beleástak egy-egy római gödröt vagy házat az őskori objektumokba.140 A kelta-római koron belül is előfordulnak egymást vágó objektumok, bár igen ritkán. így például a kora római 60. házat beleásták az egy periódussal korábbi 57. házba. Főleg a késő kelta gödörkomplexumoknál figyelhető meg, hogy némelyik gödörben későbbi leletanyag van, mint a többiben (62-63. obj., 96. obj.). A kerámia alapján három periódus különíthető el a kelta-római telep életében (6. ábra). Számolni kell viszont az előkerült leletanyag esetlegességével, az elszántott, illetve lehumuszolt objektumok felső részében lévő, s jelenleg nem ismert leletanyag bizonytalanságával is. A határ tehát az egyes periódusok között nem húzható meg teljes bizonyossággal. A többnyire szórványként előkerülő fémek (érmek, fibulák) részben alátámasztják a kerámia által kirajzolódó periódusokat, többnyire azonban későbbiek a feltárt objektumoknál. Késő kelta periódus Római kerámia még nincs a kézzel formált és korongolt, „kelta szürke” kerámia mellett (az objektumok 43%-a). Grafitos kerámiája s archaikus, római korra nem jellemző edényformái alapján ezen belül legkorábbi a 85. edényégető kemence s előtérgödre (59. obj.). A többi gödröt az analóg edényformák s a római kerámia hiánya kapcsolja hozzájuk. Az edényformák többsége, egy-két kivétellel, megtalálható a következő periódusban is. Tehát elképzelhető, hogy nem a késő kelta időszakban használták valamennyi gödröt, esetleg csak a kelta-római átmenet szegényebb, római 137 Kezdetben a fibulák még nem képezték a kereskedelem tárgyát, a hadsereg révén terjedtek el (a meghatározáshoz nyújtott segítséget Merczi Mónikának köszönöm). 138 A neolit és késő bronzkori (halomsíros és umamezős kultúra) objektumokat összefoglalóan „őskorinak” nevezem. A késő bronzkori teleprészletet doktori disszertációjában Mali Péter dolgozza fel. A kerámiaanyagot részletesen lásd Mali 2015. 139 Kelta jellegű kerámia őskori objektumokban: 19., 20., 49., 55., 75., 97. obj.; kora római kerámia az 1., 54., 74. objektumokban. Késő római kerámia a 15. objektum tetején. 1401-2., 57., 77,93., 114. obj. 47
