Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Szemle - Milosevits Péter: Szentendre szebb múltja – belülről nézve (Szofrics Pál: Képek Szentendre – és a szerbség – történetéből)
MILOSEVITS PÉTER: SZENTENDRE SZERB MÚLTJA - BELÜLRŐL NÉZVE (SZOFRICS PÁL: KÉPEK SZENTENDRE - ÉS A SZERBSÉG - TÖRTÉNETÉBŐL) 1. kép: Püspök-templom, Szentendre, korabeli képeslap Dumtsa Jenő polgármester kézírásával (Ürmös Lóránt képeslapgyűjteménye) egy érsek, egy archimandrita, egy táborszernagy, egy alezredes és egy regényíró hosszabb-rövidebb életrajza következik. Az idők során változó fontossági szempontról tanúskodik, hogy Jakov Ignjatovic, a kor egyik legjelentősebb szerb prózaírója esetében Szofrics megelégszik egy másutt olvasható életrajzra történő utalással; és az is feltűnő, hogy a két jeles szentendrei tollforgató szerzetes, Kiprijan Racanin és Gavril Ste- fanovic Venclovic, valamint a Szentendrén tanítóskodó és „a szerb színjátszás atyjaként” tisztelt Joakim Vujic egyetlen bekezdésbe zsúfolva szerepelnek mintegy mellékesen, holott már egy évtizeddel később Jovan Skerlic belgrádi irodalomtudós (nagyjából Szerb Antal 4 Szofrics 2017:160. 5 Szofrics 2017:157. 6 Szofrics 2017:154. 7 Szofrics 2017:158. 8 A magyar fordításban is olvasható regények címe: Respektus Vásza, 1875; Örök vőlegény, 1878. ottani megfelelője) önálló fejezeteket szentel nekik klasszikus irodalomtörténeti monográfiájában (1914). Mindennél meglepőbb azonban a művészettörténeti szempont teljes hiánya. Márpedig a szentendrei szerb kulturális örökség leglátványosabb és legértékesebb részét az egyházi képzőművészet kincsei képviselik: az eredetileg hét szentendrei szerb templom ikonjai és kegytárgyai. Ezt a gazdag művészettörténeti anyagot ma méltóképpen reprezentálja a szentendrei szerb múzeum és az idők során szépen felgyűlt és gazdagon illusztrált szakirodalom, szerbiai és magyarországi kutatók tollából. „Diákköri emlékeim” című rövidebb írásában foglalta össze Szofrics Pál a szentendrei szerb iskolában töltött tanulóéveire vonatkozó visszaemlékezéseit, amelyekben az idő állítólag mindent megszépítő távlatából is borzadozva idézi fel az iskolai nevelés során alkalmazott „inkvizítori” módszereket.4 A gyerek szemszögéből ábrázolja az egykori diákéletet, ennek köszönhetően az iskolai struktúra és a tananyag puszta leírása helyett novellisztikus epizódok elbeszélésével nyújt bepillantást a tanórákra és a diákok iskolán kívüli kötelmeibe. Hangsúlyozza, hogy „a vallásnak iskolai életünkben nagy szerepe volt: mindennapi és egész éves tevékenységünk során főleg ezzel foglalkoztunk”.5 „A többi tantárgyra, mint a történelem, földrajz, természettudományok és egészségtan, kevés figyelmet fordítottak. Annál nagyobb súlyt fektettek az egyházi énekekre és a templomi éneklésre.. .”6 Összességében a rövid memoár érzékletes képet fest a hajdani diákéletről, így forrásanyagként szolgálhat a pedagógiatörténet számára. Tágabb összefüggésben Szofrics diákköri visszaemlékezései arról tanúskodnak, hogy a szentendrei szerbek életében az iskola — miként a céhek hierarchikus belső rendje a „Momentumok” leírása szerint - mereven gúzsba kötötte az egyént, az intézményi struktúra révén a közösség szigorú ellenőrzés alatt tartotta az individuumot, rákényszerítette a szabályait vagy kivetette soraiból. (Az iskolai büntetések között szerepelt a „kikergetés” is.7) A konzervatív közösség elnyomó erejét már évtizedekkel Szofrics előtt ábrázolta regényeiben Jakov Ignjatovic - az „apák és fiúk” sajátos szentendrei keretein belül, ahol a történelmileg pusztulásra ítélt „régi jó világ” konzervativizmusában az idegen környezetben élő szerb közösség fennmaradásának zálogát lehetett látni, vagyis a konzervativizmus a túlélés garanciájának tűnő hagyomány őrzőjeként léphetett fel, miközben a régihez való görcsös ragaszkodás a leszakadás és beszűkülés, ezáltal az elsorvadás felé mutatott. Szofrics visszaemlékezéseiben ez csak háttérként lebeg, Ignjatovic regényeiben viszont ez határozza meg a főhősök sorsát.8 „A szenteste és a karácsony ünnepi szokásai Szentendrén” című dolgozatának írásakor Szofrics Pál előtt kettős cél lebegett: rögzíteni a szentendrei szerbek karácsonyi szokásait és vázolni a leírt néprajzi anyag komparatív vallástörténeti összefüggéseit. Itt is közli a 280
