Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Néprajz - Sz. Tóth Judit: Mestermunkák. A kőfaragás emlékei a Dunazug-hegyvidéken
STUDIACOMITATENSIA 35.- A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE 12. kép: Tornácoszlopok, Sóskút más díszítő motívumok között elhelyezve. A betűket, számokat, amelyek mélyítettek voltak, leggyakrabban piros festékkel is kiemelték. A díszítő motívumok viszont domborúak voltak, mint a tulipán formájú levélkoszorúba foglalt magyar címer egy 1872-es datálású ajtókereten (5. tábla 1-4). A századforduló táján több a naturális növényábrázolás, leggyakrabban leveles szőlőfürt. A kőidomok felhasználását a népi építkezésben a máig használatos présházak, pinceházak kőkeretei, konzolkövei, szellőztetői, esővízgyűjtői és -elvezetői példázzák. A tetők alatt látszanak a kő konzolok, végük- a fagerendák mintájára - karéjosra faragott. Megtalálhatók a már említett kő ajtó- és ablakkeretek, amelyek kovácsoltvas rácsokkal védelmi funkciót is elláttak. Az ajtó fölött kőbe vésett évszámok, monogramok örökítették meg az építés idejét. Olykor más díszítmények- leveles szőlőfürt, magyar címer - is szerepelnek rajtuk.25 Előfordul évszám és név a legfelső pincelépcsőbe vésve is. A pince szellőzését a pincelyuk és a felszín között kis kürtő biztosította, amelynek tetejére kőből faragott, kéményszerű pinceszellőztetőt tettek. Ezek között van egyszerű és jobban megmunkált, ritkábban datált változat is (6. tábla 1). Elhagyott kőfejtők falába, függőleges partfalba is vágtak pincét. A pince vagy az előtte lévő építmény szellőzését biztosították a szögletes, karéjos végű jellegzetes szellőzőnyílások (6. tábla 2-3). A fésűs beépítésű településeken mindenütt megtalálható jellegzetes kőmunkák a kapuoszlopok, amelyeket falun a 19. század közepétől készíttettek módosabb megrendelők. Településeink egykori főutcáin ma is állnak ilyenek, holott a kapuzatot modernizálták. Min25 Ezek jellegzetes díszítményei a présházaknak és pincéknek a Börzsöny-vidékén is. Hála 1987a: 91. 26 A dunabogdányi kőmunkákkal több szerző foglakozott, ez a kőfaragás legjobban feldolgozott, leginkább ismert területe. Az általuk megörökített díszített kapuk egy része mára eltűnt. Sándor 1973; Hála 2006; Loszmann 2003. 27 Hála 2006:13. 13. kép: Kőoszlopok, mellvéd és lépcsőfeljárat, Sóskút dig hármas egységben készültek: a két szélső és egy közbülső oszlop tartotta a kiskaput és a kétszárnyú nagykaput. A keskeny szalagtelkeken a kiskapu az eresz alatt van; egyik tartóoszlopa a ház utcai falának, a nagykapu hátsó oszlopa a szomszéd ház hátának támaszkodik. A legszebb kapuzatok Dunabogdányban és környékén találhatók, a legkorábbiak az 1840-es években készültek, datálással. A falu főutcáján és a Szentendrei-szigeten eredeti helyükön álló 19. századi kapubejáratok egységes stílust képviselnek.26 Megformálásuk, díszítményeik alapján a paraszti kőfaragás kiemelkedő alkotásai (2. ábra). A jó minőségű vulkáni kőzetnek köszönhetően az ipari kőbányászattal egy időben a népi kőipar is kialakulhatott. Az egykori mesterek kőfaragványai ma is sajátos arculatot adnak a falunak.27 A kapuk készítőit nem ismerjük, de munkáik magas szintű mesterségbeli tudásról tanúskodnak (17. kép). Alapanyaguk az erdei kő (ambifol-andezittufa) volt, ebből faragták az átlagosan három méter hosszúságú szögletes oszlopokat, amelyekből egy méternyit ástak be a földbe. A kapuknak sajátos helyi stílusa alakult ki, amelynek formai ihletője a kosáríves, záróköves kapuzat (Szentendre), vagy a templomok, plébániák, kúriák szintén záróköves barokk bejárata lehetett (Szigetmonostor). A szögletes oszlopok tetején legtöbbször gömb volt, aljuk kiszélesedett és támaszként, kerékvetőként szolgált, vagy különálló, trapéz alakú kővel támasztották meg. A kiskapu két oszlopát jellegzetes, 229
