Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története
STUDIA COMITATENSIA 35. —A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE látta újra, de szót váltani nem tudtak. A váltókezelői jelentés valóban nem szabályszerűen történt, de a nagy forgalom miatt ez napi gyakorlatnak számított, emiatt baleset nem történt, és a baleset sem emiatt történt, szerinte Molnár egészségügyi állapota okozhatta a szerencsétlenséget. 1994. március 3-án és 6-án készült igazságügyi szakértői jelentések véleményét, következtetéseit Kriston elutasította. A vasútgépészet! igazságügyi szakértőnek a gőzmozdony körüljárásához szükséges időt, a HÉV-vonat mozgását és idejét, a mozdony és a HÉV mozgásának együttes vizsgálatát, illetve a váltóőr által megtett utat és annak idejét kellett megállapítania.120 A vasútfor- galmi igazságügyi szakértőnek arra kellett válaszolnia, hogy ki vagy kik követtek el foglalkozási szabályszegést, és azt milyen cselekedetükkel.121 Az időközben felvett vallomások elemzése után augusztus 10-én a forgalmi, 8 nap múlva a gépészeti szakértői jelentéshez készült kiegészítés, amelyek azonban csak kiegészítették, de tartalmában nem változtatták meg a márciusi, első szakértői megállapításokat. A vasútforgalmi elemzés nem tárt fel a korábban is ismert megállapításoktól alapvetően eltérő szempontot, helybenhagyta a korábbi megállapítást, hogy a forgalmista és a váltóőr — idő hiányában - nem előírásszerűén végezte a váltóállításra és vágányellenőrzésre vonatkozó utasításokat. A hézagosán rendelkezésre álló korabeli vallomások, illetve az ÁVU hiányában nem lehetett teljes körűen rekonstruálni az eseményeket, így a felelősség személyekre lebontott mértékét sem. Az eredeti régi és az új vallomásokból több kisebb ellentmondást azért leszűrt az elemzés, de leginkább a forgalmista vallomásait találta problematikusnak. Kriston, bár azt állította, rendesen látta el szolgálati teendőit; több vallomás és a MÁV fegyelmi vizsgálata is bizonyította, hogy rendszerbeli hiányosságok fordultak elő az állomáson. A vallomások alapján azt is kimutatta, hogy az egy váltóőrrel való szolgálat óta nem tartották be, nem lehetett betartani az előírás szerinti üzemvitelt, így rendszeresen elmaradt a váltózárkulcs-ellenőrzés! A sűrű vasúti forgalom és ennek következtében a nagy leterheltség, a vonatok megállítása miatti felelősségre vonástól való félelem több vallomásból kivehető. A vasútgépészet! elemzés viszont a korábbi állásponthoz képest gyökeresen eltérő eredményt hozott, fizikai modellek alkalmazásával válaszolva a feltett kérdésekre. Hely hiányában kénytelenek vagyunk 120MÁVKI. BA. 2. d. 33. t. III. ics. 136-1-1263/1993 bü. sz. Bencsik László igazságügyi műszaki szakértői jelentése, 1994. március 6. mMÁVKI. BA. 2. d. 33. t. III. ics. 135-1-1263/1993 bü. sz. Szendrődi János igazságügyi szakértői véleménye, 1994. március 3. 122 Bencsik László számításából valamiért kimaradt az a tény, hogy a fordítást nem kezdhették meg rögtön az érkezés után 6.27-kor, hanem két perccel később, miután elment a Békásmegyerről érkező 4507 sz. személyvonat! így a vonat fordításához szükséges 8-12 perc éppen csak hogy elég lehetett volna a 6.42-es visszainduláshoz! l23MÁVKI. BA. 2. d. 33. t. III. ics. Fővárosi Bíróság 3. Bp. 171/1995/3 sz. Molnár Imre elítélt ügyében tartott bírósági tárgyalás jegyzőkönyve. eltekinteni a rendkívül izgalmas, a vallomások, baleseti helyszínrajz és baleseti fényképek alapján végzett számítások ismertetésétől. A gőzmozdony és a HÉV-szerelvény, valamint a forgalmista és a váltóőr haladási sebességét is kiszámolva arra a következtetésre jutott a szakértő, hogy a gőzmozdony körüljárásának befejezése után 15-25 másodperccel, a jelző szabadra állítása után mindössze 33-45 másodperccel később történt az ütközés! Tehát a váltókezelőnek ideje sem lehetett átállítani a váltót a HÉV szerelvény előtt. Kollégájához hasonlóan a vasútgépészeti szakértő is több szempontból ellentmondásosnak találta Kriston vallomását, meglátása szerint idő hiányában úgy nem történhettek az események, ahogy azt a forgalmista előadta.122 Ennek fényében a Fővárosi Bíróság 1995. június 22-én és 26-án tartott nyilvános tárgyalásán Molnár Imre váltóőrt felmentette a több ember halálát okozó szándékosan elkövetett közveszélyű rongálás bűntette miatt emelt vád és a rögtönítélő bíróság ítélete alól.123 Az indoklásban a szakértői jelentések alapján felvázolt lehetséges eseményfolyamatot rögzítették. A bíróság azt az álláspontot fogadta el, hogy a HÉV érkezésekor valószínűleg Molnár még a vonat szerkocsi végénél, a 11. sz. váltótól 30 méterre volt, vagy éppen indult vissza a váltó felé. „Ebből következik, hogy Kriston Béla ma már pontosan fel nem deríthető tájékoztatás után állította a fedező-jelzőt a HÉV részére szabaddá, mégpedig Molnár Imre telefonálását megelőzően [kiemelés tőlem - P. G.].” Az időfaktorok figyelembevételével tehát a rögtönítélő bíróság által rögzített tényállás nem felel meg a valóságnak, hiszen Molnár Imrének nem lehetett ideje telefonálni a körbejárás befejezése után, Kriston Béla nem győződhetett meg a váltó állásáról, és nem történhetett meg az, hogy Molnár telefonálása után állította szabadra Kriston a jelzőt. A bíróság ugyanakkor már nem tudta megállapítani, hogy kinek a gondatlansága okozta a balesetet, de azt teljes bizonyossággal kijelentette, hogy Molnár Imre vonatkozásában az ítéleti tényállás több mint kétséges, szándékosságát semmi sem bizonyítja, gondatlanságát pedig ma már bizonyítani nem lehet. Ezért a bíróság az alapügyben hozott ítéletet egészében hatályon kívül helyezte és új ítéletet hozott (8. kép). Epilógus Egy több szempontból is szomorú történetet igyekeztünk bemutatni az események sorrendjét követve. A vasúti szerencsétlenségben nemcsak az utasok, hanem a koncepciózus vizsgálat és a bírósági tárgyalás után a váltóőr is életét vesztette, ráadásul hosszú évtizedekre becsületétől is megfosztották emlékét. Az egész nyomozati eljárás és a per koncepciós jellegéhez kétség sem férhet, ezt a több szempontból is hasonló rákosi baleset bírósági iratai, és a két baleset eltérő vizsgálati körülményei is megerősítik. A rendszerváltás és a semmisségi 215
