Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története
PÉTERFFY GERGELY: SZABOTŐR VAGY ÁLDOZAT? A BUDA-CSASZÁRFÜRDŐI VASÚT BALESET TÖRTÉNETE hogy a HÉV. közeledik, a váltót visszadobtam és ezáltal a munkásokkal megrakott HÉV. szerelvény a bennálló személyvonatba szaladt.” Hogy ne legyen kétség a további teendőkről és az eset végkifejletéről, jelentésében az alábbiakat javasolta: „Javasoljuk, hogy a statáriális bíróság Molnár Imre ügyét f. hó 27-én délelőtt 10 órakor tárgyalja. Javasoljuk, hogy a sajtó 29-én, hétfőn az alábbi rövid közleményt adja ki az ügyről: Az Igazságügyminisztérium sajtóosztálya közli: A budapesti megyei bíróság, mint rögtönítélő bíróság f. hó 27-én tárgyalta Molnár Imre 42 éves, MÄV alkalmazott bűnügyét, aki vasúti szerencsétlenséget okozott. A szerencsétlenségnek több halálos áldozata volt. A rögtönítélő bíróság Molnár Imre vádlottat halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották.” 40 Érdekes, hogy a tervezett sajtóközleményben nincs utalás a váltóőr szándékos balesetokozására, pedig a rendelkezésre álló vallomásokból akár még alá is lehetett volna támasztani az ítéletet. A baleset így is az indulatok magas hullámait keltette, a túlélők és hozzátartozók között - érthetően - elkeseredést, dühöt szült, amelyet mesterségesen is igyekezett a rendszer fenntartani munkásgyűléseken.41 A vasutas hangulatjelentések szerint Pápa állomáson meglepte a vasutasokat, feszültséget okozott, míg a HÉV-vonalak dolgozói szerint a váltó volt rossz, nem a váltókezelő hibázott. A Landler Járműjavító műhelyben viszont olyan vélemény is szárnyra kapott, hogy a baleset Isten büntetése volt a december 26-i munkanapért.42 Egy újabb megválaszolhatatlan kérdés tehát a rövid sajtóközlemény, de biztos, hogy nem Virág elvtárs álmatlan éjszakák miatti feledékenysége köszön vissza, mint Pelikán Jó40ÁBTL. 3.1.9. V-93043/1: 27. Juhász László áv. ezredes jelentése a Császárfürdő állomáson történt vasúti szerencsétlenség ügyében. 1952. december 26. 41„A magyar közvélemény felháborodásának adott kifejezést, a sajtóban, rádióban, a gyárakban, hivatalokban és családon belül. Az uralkodó álláspont az volt, hogy ellenséges irányzatú, diverzáns tevékenységgel állunk szemben.” Borbíró 1966: 235. 42 Frisnyák 2011: 43. 43 Sokáig nem élvezhette Juhász László munkája gyümölcsét, ugyanis Péter Gábor letartóztatásakor több államvédelmis főtisztet tartóztattak le - vagy próbáltak meg letartóztatni köztük őt is, aki az érte küldött AVH-tiszt szeme láttára lett öngyilkos, miután lelőtte édesanyját. ÁBTL. 2.1. jelzet. VI/73. Feljegyzés a „Péter-ügy” vizsgálata során bekövetkezett halálesetekről. 1953. június 9. 44 MÁVKI. BA. 2. d. 33.1.1. ics. 20. őe. 0945/1952/2 sz. Rögtönítélő bíróság tárgyalási jegyzőkönyve. 45 Alapi Gyula vezette a budapesti államügyészséget 1949-1956 között, többek között a Mindszenty-perben, a Standard-perben, Rajk-perben képviselte a vádat. 46 Legát Tibor cikksorozatának 2. részében tárgyalja az államvédelmi nyomozást, illetve a bírósági tárgyalást. Szerinte nagyon valószínű, hogy a váltóőrt erőszakkal bírták rá későbbi vallomására: „szinte bizonyos, hogy Molnár megkínzása előzött meg”. Ez valóban nem számított rendkívüli esetnek, de lehet, hogy elegendő volt pusztán pszichikai módszerekkel megdolgozni a szerencsétlen váltóőrt. Kriston Béla 1994. március 28-i vallomásában azt állította, hogy bár beszélni nem tudott Molnárral, de külsérelmi nyomot nem látott rajta. Ez persze még nem zárja ki a fizikai bántalmazást. zsef bírósági tanú meghallgatásakor a „Tanú” c. filmben. A feljegyzés szélén egy nagy piros kérdőjel és aláhúzás éktelenkedik a jelentésben, ahol a szándékosság beismeréséről ír az ezredes. Mivel semmilyen megjegyzés, szignó nem található a lapon, kideríthetetlen, hogy ki és mikor kérdőjelezte meg Juhász véleményét - mindenesetre az események kimenetelét nem befolyásolta.43 A bírósági tárgyalás 1952. december 27-én került sor a Budapesti Megyei Bíróságon, mint rögtönítélő bíróságon, a nyilvános tárgyalásra.44 A rögtönítélő bíráskodást az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. október 18-án életbe lépett 9600/1945 ME. sz. rendelet vezette be a háború utáni Magyarországon. A rögtönítélő bíráskodást 1946. január 3-án hatályba lépett 50/1946 ME. sz. rendelettel kiterjesztették a vasútra és a vasúti üzemi területekre, ami a rögtönítélő bíráskodást korlátozó 1948. szeptember 29-i 9700/1948 kormányrendelet után is hatályban maradt. A 11.40-kor kezdődő bírósági ülésen dr. Roosz Lajos elnökölt, a szakbíró dr. Garancsy Mihály, az államügyész pedig a korábbi híres-hírhedt koncepciós perek aktív szereplője, dr. Alapi Gyula volt.45 A vádlott váltóőr védőjének dr. Hegedűs Ernőt jelölték ki, tanúknak pedig Kriston Bélát, valamint Horváth Ferencet idézték be.46 Szakértőként a két igazságügyi orvosszakértő jelent még meg a tárgyaláson. A tárgyaláson az államügyész szándékos rongálással, szabotázzsal vádolta meg Molnár váltóőrt: szerinte bosszúból „reggel szolgálata közben elhatározta, hogy a szentendrei HÉV szerelvényt kisiklatja. Ennek megvalósítása végett all. sz. váltót úgy állította be, hogy a szentendrei Hév az állomáson álló esztergomi személyvonatra eresztette rá, szándékosan azért, mert munkanapon dolgoznia kellett. A két szerelvény összeütközött, minek következtében többen meghaltak, sokan megsebesültek, több százezer Ft kár származott és forgalmi zavar állt elő.” Alapi vádbeszédében csak a halálbüntetést tartotta elfogadható megtorlásnak a dolgozó nép és az állam ellen elkövetett merényletért. A korszak büntetőperes ítélkezési gyakorlatában a származási szempont - azaz, hogy a vádlott melyik társadalmi osztályból származik - most nem jelentett enyhítő körülményt, sőt inkább súlyosbította Molnár helyzetét osztályárulói „minősítése”. A védő finomabb formában, pusztán „megfelelő” büntetés kiszabását kérte - ez is a per koncepciós jellegét erősíti. Molnár Imre a tárgyaláson már az alábbi - a szó- használat alapján valószínűleg betanított - vallomást adta elő: „Szívemre vettem, hogy miért vették el a karácsony másnapját, bántott, hogy rabnak érzem magam, mert már két karácsonyon nem voltam a családom körében. Ezért elhatároztam, hogy a vonatot kisiklatom. 200
