Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)

Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története

STUDIACOMITATENSIA 35.-A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE

szerelvény másik végére kellett átállítani. A fordítást az öt perc késéssel közlekedő, 6.29-kor áthaladó 4507. sz. HEV-vonat után tudták megkezdeni.6 Tekintettel a kevés vágányra, a jelentős HÉV-forgalomra, az állomás elavult biztosítóberendezésére, valamint az általános kocsihiányra, a mozdony és poggyászkocsi megfordítása nem volt egyszerű feladat. Először a mozdony kihúzott a II. átmenő vágányra a Margit híd felé, majd a váltónál visszatolatott, így a poggyászkocsit is ki tudták - kézi erővel! - tolni a II. vágányra. Ezután a mozdonyt összekapcsolták a poggyászkocsival, majd az állomás filatorigáti végén lévő 11. sz. váltón túlra húzott vissza. Ekkor Molnár kitérőbe állította a váltót, így a gép rájárhatott az I. vágányon álló szerelvényre. Ahogy a mozdony behaladt az I. vágányra, a váltóőr ismét egyenes állásba állította vissza a váltót és megnézte, hogy a mozdony a biztonsági határon belül állt-e meg, ezután visszament a váltó melletti oszlopra helyezett telefonhoz, és jelentette a forgalmi irodának a fordítás befejezését, a váltó egyenes állását, anélkül, hogy szabályszerűen közölte volna a váltózárak pozícióját - mivel nem zárta le azokat.7 Ezután a váltóhoz lépett és ismét átállította, így az esztergomi vonat által foglalt I. vágányra terelte a szentendrei vonatot.8 Eközben a Szentendréről érkező HÉV az állomási védőjelzőtől mintegy 180 méterre látta, hogy a védőjelző - a vonatfordítás miatt - „megállj” jelzést ad, ezért 35 km/h

6 A 4507 sz. Békásmegyertől Budapest-Margit hídig közlekedő HÉV csak a Budapest Megyei Bíróság másnapi tárgyalására Konrád József MÁV fővizsgáló által készített szakértői véleményben szerepel, a véleményes jelentésben nem. BFL. XXV. 4. f. 0945/1952. 5. 1952. december 26.

7 Biztonsági határ: vágánykapcsolatok után a két vágány között elhelyezett fekete-fehér színű gerenda, amely azt jelzi, hogy onnantól már nincs átfedés a két vágány űrszelvénye között, azaz nem áll fenn ütközés veszélye.

8 Váltózár: váltó mozgó sínpárját kulcsos szerkezettel rögzítő biztonsági elem, amely szabályszerű alkalmazása esetén megakadályozza a helytelen váltóállítást, illetve a váltómegnyílást közlekedő vonat alatt.

9 A motorkocsikat súlyos sérüléseik ellenére újjáépítették, a debreceni vasvázasítás után még az 1970-es években is közlekedtek, a 409. sz. személykocsit is helyreállították 1954-ben.

10HL. MN Kgy. VII/C-6. Koch alezredes: A Magyar Néphadsereg részvétele a súlyosabb vasúti balesetek követelményeinek felszámolásában 1950-től1980-ig időszakban. II. táblázat.

11 Cservenka József vonalirányító 1993. december 28-i tanúvallomása. MÁVKI. BA. 2. d. 33. t III. ics. BRFK Vizsgálati Főosztály Élet és Ifjúságvédelmi Osztály Gyilkossági és baleseti alosztálya 136-1- 1263/1993. Bü sz. jelentése, 1994. március 28.

12MÁVKI. FE. 10228. d. M. 22496/1952. sz. miniszteri figyelőlap.

„Egy órán belül a Bakócza-godisai balesetért hibás szolgálattevő és két váltókezelő le legyen tartóztatva. Délig a bűnvádi feljelentést el kell készíteni és beadni ellenük, követelve 10 évi börtönt a szolgálattevőnek és 8-8 évet a két váltókezelőnek." 1952. november 13. Bebrits s. k. 1952. november 13-án Bakóca-Godisa állomáson egy személyvonatot váltó- és vágányút-ellenőrzés elmulasztása miatt egy kocsikkal foglalt vágányra fogadtak, a balesetben 23-an sérültek meg súlyosan, haláleset nem történt.

13MÁVKI. BA. 2. d. 33. 1.1. ics. 9. őe: Jelentés a halottakról. 1952. december 29. A halottak közül 10 fő budapesti, 6 fő szentendrei, 4 fő pomázi, 2-2 fő budakalászi és csobánkai, 1-1 fő dunabogdányi és leányfalusi volt.

sebességről fékezni kezdett. 40-50 méter megtétele után a jelző szabadra váltott, Buzsáki János motorvezető gyorsítani kezdett. Mind a motorvezető, mind a mellette tartózkodó vonatvezető Horváth Ferenc is látta a szabályszerűen kivilágított esztergomi mozdonyt az I. vágányon, illetve a 11. sz. váltónál egy alakot kezében kézilámpával, ami megnyugtatóan hatott rájuk. A motorvezető a váltótól csak 40-45 méterre vette észre a váltó kitérő állását, ekkor vészfékezett, de a váltótól 70 méterre lévő mozdony előtt megállni már nem tudott, és 30-32 km/h sebességgel belerohant a szerkocsival előre álló 324,656 pályaszámú gőzmozdonyba. Csodával határos módon mindketten viszonylag könnyebb sérüléssel túlélték az ütközést, bár Buzsáki mindkét lába eltört. A baleset pillanatában még a kocsik között tartózkodott az összekapcsolást intéző Kiss Sándor gépkísérő, akinek vallomása szerint az ütközés következtében 30 centimétert csúszott arrébb a vonat (1. kép).

A 6.39-kor bekövetkezett balesetben a 9 kocsiból álló motorvonat 110. és 101. pályaszámú motorkocsijai, illetve a 403. és 409. számú személykocsijai kisiklottak és összetörtek, a roncsok mindkét vágányt eltorlaszolták. A forgalmat pótló buszokkal, illetve Filatorigát állomásról a baleset helyszínéig tolt vonatokkal oldották meg.9 A kisiklott járműveket 14.43-kor sikerült eltakarítani a vágányútból, ekkor indulhatott meg mindkét vágányon a forgalom. A kármentésben a szentendrei segélyvonat, a rendőrségi és tűzoltó erőkön kívül részt vettek a néphadsereg budapesti és szentendrei helyőrségből kivezényelt alakulatai is.10 Feltehetőleg néhány tankot is a helyszínre vezényeltek a roncsok széthúzására.11 A járművekben 300 000, a pályában 1000 forint kár esett, a felsővezeték is megrongálódott, az utasok ruházatában és poggyászában esett kárról nem maradt fenn összesítés. Január elejére sikerült véglegesíteni a kárösszeget, amely 311 754 forintra emelkedett. A közlekedési tárca és az államvasutak vezetői is megjelentek a helyszínen még a reggeli órákban, de helyszíni ténykedésükről nem maradt fenn adat, ugyanakkor Bebrits Lajos miniszter személyiségét és korábbi balesetek utáni intézkedéseit figyelembe véve nagyon is valószínű, hogy az elsődleges, még nem teljesen tisztázott információk alapján is súlyos büntetést követelt a vasutasokra (2. kép; 1. térkép)}2

A szerencsétlenségben életüket veszítettek közül 25 holttestet a Budapesti Törvényszéki Orvostani Intézetbe szállítottak, egy honvéd hadnagyot pedig a Gyáli úti kórház halottasházába.13 52 főt szállítottak kórházba, 16 főt a Rheuma Kórházban, 13 főt a János Kórházban, 8 főt a Kohói Anna Kórházban, 6 főt a Margit Kórházban, 6 főt a IV. Sebészeti Klinikán, 2 főt az Országos Testnevelési és Sport Bizottság Kórházában és 1 főt a Tiszti Kórházban ápoltak. A sérültek egy része a közlekedési minisztérium képviselőinek néhány nappal későbbi látogatásakor sérelmezte, hogy a baleset után csak 9 órakor vitték őket kórházba.

195