Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)

Történelem - Schramek László Péter: Pest-Pilis-Solt megye közigazgatása II. József uralkodása idején

STUDIA COMITATENSIA 35. —A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE országra vonatkozóan a létszámfejlesztési tervet.70 A Helytartótanács 1787 áprilisában engedélyezte a 3-4 írnok felvételét 24 krajcáros napidíjjal.71 II. József Pest megye esetében a létszámbővítést a területi gyarapo­dásra tekintettel engedélyezte.72 Szily József alispán ke­vesellte a fizetés mértékét, annak 30 krajcárra emelését tartotta szükségesnek, mivel a jelzett összegért Pesten nem lehetett alkalmas munkavállalót találni. A Hely­tartótanács azonban még ez év decemberében végleg elutasította a kérelmet.73 A korszak végéig ismereteink szerint a jegyzői hivatal létszáma már nem változott. Főszolgabírók, esküdtek A főszolgabírók és esküdtek II. József uralkodásának első éveiben a korábbi évtizedekben megszokott mun­kájukat végezték. Részt vettek az igazságszolgálta­tásban, kihirdették a különböző központi és megyei rendeleteket. Segédkeztek a vagyonösszeírások elké­szítésében, a tanúvallomások felvételében stb. Majláth József 1785 májusában rögzítette a Pest megyei szolgabírók feladatait, miszerint a járások hely­ségeit a fő- és alszolgabírók között kell felosztani egy- egy kerületre (numerusra). A két tisztviselő munkáját egy-egy esküdt segítette, akik a fő- v. alszolgabírót betegsége vagy hivatali távolléte esetén helyettesítették. A főispán elrendelte, hogy a kerületekben mindig tartózkodjék egy megyei tisztviselő a hivatali rendel­kezések végrehajtása, illetve az alattvalók kérelmeinek elbírálása érdekében. A megyéknek a járási és kerü­leti tisztviselők részére kvártélyokat kellett kijelölni­ük, akár az éppen üresen álló katonai szállások, akár a települések üres házaiból, hogy a lakosság számára mindig megtalálhatók maradjanak. A szolgabíróknak munkanaplót kellett vezetniük, amelyeket a fő- és alis­pánok vizitációjakor bemutatnak nekik. Ide vezették be a központból kibocsájtott körlevelek szövegét is. Az egész járás felügyelete a főszolgabíróé, ezért be­osztott szolgabíróját időről időre ellenőriznie kellett. Az eredményeket a jegyzőkönyvbe be kellett vezetnie. A főszolgabírók feladata volt a körlevelekben foglaltak végrehajtatása.74 70 Hajdú 1982: 316. 71 MNL OL C 44. Fons 12. Pos. 29.13909/1787. 276r. 72 MNL OL A 39.14700/1786.178r. 73 MNL OL C 44. Fons 12. Pos. 125. 45666/1787. 504r, 506r. 74 MNL PML IV. 1-e. 1785. 05. 04-23. No. 31. (mostani jelzete No. 1.) 3-4. 75 MNL PML IV. 91.16. tétel, 2. 76 Hajdú 1982: 240. 77 Hajdú 1982: 326. 78 Hajdú 1982: 288. 79 MNL OL C 44. Fons. 171. Pos. 2. 39980/1788. 2r-v. 80 MNL PML IV. 1-a. 64. k. 226-227. 81 MNL PML IV. 1-c/l. 1781. 03.21. No. 11. 82 MNL PML IV. 23-b/l. 1777/1778. IX. fasc. 59-64. f. 83 MNL PML IV. 1-d. 1781/No. 69. 84 MNL PML IV. 1-e. 1785. 05. 04—23. No. 31. (mostani jelzete No. 1.) 14-15. Egy esztendővel később tovább pontosították fela­dataikat. A parasztokat minden elnyomástól védeniük, a katonaság részére minden előfogatot biztosítaniuk kellett. Mindemellett figyelték az adóbehajtást, továbbá a nyugalom és közrend fenntartását is feladataik közé sorolták.7SA főispán tehát egyértelműen az országos gyakorlathoz igazodó szabályokat fogalmazott meg a járási tisztviselők számára.76 II. József 1786-ban engedélyezte a szolgabírók számára a német nyelv elsajátítási határidejének két évvel történő meghosszabbítását, ha minden más te­kintetben kiváló tisztviselők voltak.77A kancellária szerint ugyanis németül tudó alispánt könnyű volt találni, de járási tisztviselőket sok helyen már nem, mert a fizetés nem volt elég magas.78 A szolgabírók ítélkezési gyakorlata a Judicium Subalternumok meg­alakulásával 1787-ben megszűnt. Ügy tűnik, hogy az intézkedés Nagykőrösön zavart okozhatott, mivel ott a zavaros birtokviszonyok miatt kizárólag a szolgabíró ítélkezett, az úriszék egyáltalán nem tudott összeülni.79 A szolgabírók tevékenységét dokumentáló naplók nyomtalanul eltűntek, ezért tevékenységük átfogó vizsgálata nehézségekbe ütközik. Adószedők A török elleni felszabadító háború éveitől fogva spe­ciális szakemberek foglalkoztak az adók kezelésével és számadásával. Az apparátus létszáma a 18. század folyamán lassan gyarapodott. A főadószedőt 1780- ig mindössze egy helyettes segítette, a folyamatosan gyarapodó feladatok azonban Mária Terézia uralko­dásának utolsó napjaiban (1780. november 14-én) arra késztették a közgyűlést, hogy jelentős létszámbővítést kezdeményezzen: minden járásban egy helyi adószedő alkalmazásáért folyamodott. Az új adószedők feladatá­nak a hadiadó kezelését jelölték ki. A háziadó maradt a központi adószedőnél, mivel annak kezelése több feladattal járt, többféle kiadást kellett belőle teljesí­teni.80 Az új tisztviselők kinevezéséről szóló engedély a következő év márciusában érkezett meg.81 Részletes instrukciójuk töredékesen maradt ránk.82 A működé­sükhöz szükséges felszerelési tárgyak között az aláb­biakat találjuk: egy nagy tölgyfa láda pénztárnak, egy kisebb, puhább fából készül láda (hordozható pénztár), alátét a mérlegeknek függőkkel, kis fenyőasztalka, réz mérleg, súlyok, négy darab egyenként 36 fontos vas súly aranypénz méréséhez, réztölcsér a rézpénznek, egy fiókos szekrény a hadiadókönyvek őrzésére, nyolc facsésze a pénz gyűjtésére.83 Majláth József 1785 májusában a hadiadó gyors és pontos kivetésére és behajtására adott utasítást. A hátralékokról az adószedőknek kéthavonta kellett kimutatást készíteni.84 A későbbiekben az adószedők feladatait már érdemben nem módosították. 173

Next

/
Thumbnails
Contents