Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Patay Pál: Castra Bonaventura (Emlékezés Soproni Sándorra)
PATAY PÁL: CASTRA BONAVENTURA (EMLÉKEZÉS SOPRONI SÁNDORRA) Patay Pál CASTRA BONAVENTURA (EMLÉKEZÉS SOPRONI SÁNDORRA) „Milyen szerencséje van Soproni Sándornak!” — hallottam annak idején nem egyszer a kollégáktól. „Igen - válaszoltam - csakhogy ő nem összekulcsolt kezekkel várja, hogy a szerencse az ölébe hulljon, hanem maga jár utána.” Ez történt a gombospusztai burgus esetében is. A Csörsz brigád (Garam Éva, Soproni Sándor és jómagam) terepbejárásai révén 1966-ra már eléggé részletesen kirajzolódtak az Alföldet átölelő sáncrendszer vonalai, és 1967 tavaszán már készülődtünk, hogy felkeressük a még kérdéses terepeket, szakaszokat. Egy tavaszi napon Soproni azzal keresett fel, hogy a Múzeum leltárkönyvében a 237/1875.1-3 számú tétel három római téglatöredékről szól, amelyek lelőhelyének „Hatvan vidékén, a Zagyva közelében, Pusztagombos szomszédságában elterülő szőlők alján” van megnevezve. Római téglák a Barbaricumban, 50 kilométerre a Limestől! Térképen utánanézett: Gombos pontosan a Duna-Tisza-közi Csörsz árka két ismert szakaszának (a galgamácsa-verseginek és a Tarna-Laskó közinek) vonalába esik, amelyek kb. 50 kilométernyi közén nem ismerünk sáncot. Hátha e leleteknek valahogyan közük van a Csörsz-árokhoz? Meg kellene keresni a téglák lelőhelyét! A vidék nem volt előttem ismeretlen. Tényleges katonai szolgálatom idején, 1936 augusztusában itt gyakorlatoztunk. Akkor Gombos egy nagy uradalmi major volt a Hatvan és Lőrinci közötti műút mentén. Azt is tudtam, hogy 1945 után Állami Gazdaság lett belőle. Az ötlet tetszett nekem; kértünk gépkocsit a Múzeum Igazgatóságától, és egy szép tavaszi napon útra is keltünk. De hát 1875-ben hol volt szőlő Gombos közelében? A 19. század végén, a nagy filoxéra-járvány idején az akkori szőlők biztos ki is pusztultak. Szerencsére a Régészeti Osztály térképei között rátaláltunk a III. katonai felmérés egy, az 1870-es években kiadott lapjára, amelyen voltak a kérdéses területen szőlők jelezve. Volt tehát, minek az alapján kezdjük meg a lelőhely keresését. Hatvannak a Strázsahegy alján, a Lőrinci felé vezető műút menti házai és Gombos között a térképen nem volt szőlő jelezve, itt meg sem álltunk. Csak Gombosnak a Lőrinci Erőmű felé eső oldalán. De hiába jártuk itt a terepet, azokat a részeket is, ahol a térkép nem jelzett szőlőt, sehol sem találtunk semmit. A leltárkönyvben „a Zagyva közelében” szerepel; átmentünk tehát a műútnak a Zagyva felőli oldalán, a völgy síkján lévő földekre is, de sehol semmi! Vagy másfél-kétórai bóklászás után eredménytelennek láttuk a fáradozásunkat, beültünk a gépkocsiba, irány haza! Ahogy azonban Hatvan szélső házai felé közeledtünk, Soproni meg akart állni.- Kérdezzük meg az itt lakókat, hátha tudnak valamit.- Minek? — mondtam. — Ez már Hatvan, nem Gombos! De ő csak erősködött, kiszállt a kocsiból. Az első ház kapujában történetesen egy idősebb ember állt. Megkérdezte tőle, nem ismer-e a kertekben, a környéken olyan helyet, ahol az ásó, a kapa köveket, cserepeket vet fel? (A talaj itt teljesen kőmentes.) Az ember kinyújtotta a karját, a háza s a Gombos közötti vetéssel borított területre mutatott.- A háború előtt mi béreltük ezt a földet. Ott, ahol az a kis kiemelkedés van a vetésben, az eke mindég felvetett köveket. Erre már magam is kiugrottam a kocsiból. Ahogy haladtunk a vetésben a megjelölt hely felé, Soproni egyszer csak megállt, lenyúlt a földre, és valamit felvett: egy római bélyeges téglatöredék volt! Milyen szerencsés ember Soproni! Beillesztette a munkatervébe és szeptember 18-22 között fel is tárta az egykor itt állt burgus alapjait.1 1 Soproni Sándor: Késő római katonai őrállomás Hatvan-Gombospusztán. In: Dolgozatok Heves megye múltjából. Eger: Egri Vár Baráti Köre, 1970,17-28. 162
